Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi XXXIX. törvénycikk

lön-külön egy minimális kárt és még egy másik nagyobb kárösszeget is lehet érvényesiteni, mert az adóstól rendszerint csak egyszer és egy összegben lehet kielégitést követelni. Ha tehát a hitelező az adósától valamely tartozása lerovását kéri, köteles azt teljes egészében járulékaival együtt felszámitani s ha az adós a felszámitott vagy megállapított összeget kifizeti, a követelés jogalapja tekintetében is egészben megszűnik, hacsak valamely vitás tételre nézve világos jogfentartás nem történt. Ebből folyóan ha a hitelező a jelen törvény alapján igényelhető kárösszeggel be nem érné: biróságon kivül is, meg a perben is teljes egészében tartozik igényét érvényesiteni. A jelen törvényhely tehát — szinte feleslegesen — csak világos kifejezést akar adni annak, hogy a jelen törvény nem zárja ki a magasabb kár követelhetését; de nem jogosit fel arra, hogy világos jogfentartás nélkül az adóstól többször és többféle cimen is lehessen kielégitést követelni. 6. §. E törvény életbelépésének napja előtt lejárt tartozások után a 2. §-ban meghatározott kártérítés e törvény életbe lépésének napjától jár és az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben is alkalmazást nyer, ha azonban az ügy befejeztével e törvény életbeléptekor végrehajtási eljárás van folyamatban, a 2. §. második bekezdésében meghatározott mértékű kártérítés jár; de szabadságában áll a hitelezőnek külön per utján érvényesíteni a késedelem vétkességét. M. i.: „Elvileg a javaslat rendelkezésed csak törvényerőre emelkedése után bekövetkezett jogi tényekre nyerhetnek alkalmazást. A törvény életbelépése előtt késedelembe esett adósok a fizetés elmulasztásakor csak a késedelemnek az akkor fennálló következményeivel számolhattak, nem lenne tehát igazságos őket oly következményekkel sújtani, amelyek előttük ismeretlenek voltaik. Másfelől pedig, ha a törvény az életbelépésének napja előtt lejárt tartozásokra egyáltalában nem nyerne alkalmazást, akkor azok, akik az életbelépés előtt, tehát régebben estek késedelembe, indokolatlanul előnyös helyzetbe kerülnének azokkal szemben, akilk csak később mulasztották el a fizetést. Oly megállapodás látszik tehát legcélszerűbbnek, amely szerint a korábban lejárt tartozások után a kártérités a törvény életbelépésének napjától jár." I. B. „Szükségesnek látta a bizottság a gyakorlat egysége érdekében a kártérités! kötelezettséget a tartozásnak végrehajtási stádiumában is szabályozni, szabályul állitván fel a mérsékelt kártérités fizetését, de az előállható kivételekre tekintettel módot nyújtott a hitelezőnek arra, hogy a késedelem vétkességéből folyó nagyobbmérvü kártérítést keresettel érvényesitse." (III. 3.) (Ez a szabályozás az eredeti miniszteri javaslatból hiányzott.) 1. A törvény életbelépése napjáig — 1923 december hó 16-ig — jár a törvényes késedelmi kamat, (rendesen 5%), azontnl a jelen törvény szerint való kártérités a késedelem minőségéhez képest a 2. §. I. vagy II. bekezdésében meghatározott mértékben. 2. Ez az átmeneti főszabály irányadó akkor is, ha a kö-