Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi XXXIX. törvénycikk

44 M. i. „Az 1895:XXXV. t.-o. L §-ának 2. bekezdése, valamint az 1895:XXXVI. t.-c. 1. §-ának 2. bekezdése azt mondja ki, hagy ha 5%-nál magasabb kamat veit kikötve, ez a felek más megállapodásának hiányában az adós késedelme esetében tovább folyik. Az 18öb:XXXL t.-c. 2. §-a és aa 1877:Vili. t.-e. L ós 2. §-a lehetővé tette és biróüag megitélhetőnek nyilvánította az olyan melléktartozásokat, amelyek kötbér, üzleti dij, megtéritési összeg vagy más elnevezés alatt a kamatokkal együtt 8%-ot nem haladtak meg. A törvények értelmében a 8%-nál magasabb kártérités kikötése sem semmis és ezért valószinü, hogy a hitelező a legtöbb esetben 5%-ot meghaladó összeget kötött ki magának az adós esetleges késedelméből eredő kára fejében. Nem volna igazságos, ha a törvény életbelépése előtt kötött ilyen megállapodások esetében a javaslatban foglalt rendelkezések nem nyernének alkalmazást, hanem mindenkorra szerződéses megállapodás lenne irányadó, mert ebben az esetben az a hitelező, aki kellő gondossággal igyekezett a pénz értékének leromlásából eredő kárral szemben védekezni, esetleg hátrányosabb helyzetbe jutna, mint áz, aki ily kikötéssel egyáltalában nem élt. A javaslat 5. §-ának első bekezdése ehhez képest semmisnek nyilvánitja az alacsonyabb kártéritési összeget biztosjtó korábbi kikötéseket. A magasabb kártéritési összeget kikötő megállapodások felől nem kellett rendelkezni, mert ezek birói megítélése, közjegyzői okiratba foglalása és telekkönyvi bekebelezése tekintetében a korábbi jogszabályok amúgy is hatályban maradnak. Ha a hitelező a javaslatban meghatározottnál magasabb kárt tud bizonyítani és a magasabb kár megítélésének az általános jogszabályok szerint helye van, a javaslat nem kiván az ily magasabb kártérités követelésének útjába állani." 1. Az első bekezdéshez: A kikötést csak megtámadhatónak, nem pedig semmisnek kellett volna kimondani, mert nincs valamely magasabb, felsőbb közérdek vagy elv, amely az adós helyzetét könnyitő e kikötésnek ex post megsemmisitését megokolttá tenné vagy épen parancsolólag követelné és mert különben is a hitelezőtől függ, hogy e kikötés félretételét kivánja-e. Nem szükséges bővebben kifejteni, hogy a törvény életbe lépése előtt már kiegyenlített pénztartozásokat és a szerződésileg kikötött magasabb kártérítést ez a rendelkezés nem érinti. 2. A második bekezdéshez: A magasabb kár megtérítésén értjük egyrészt a valorizáció alakjában megítélhető kárt (melyre nézve lásd fentebb a 3. §. jegyzetében foglaltakat) és másrészt a tételes jog szerint valamely kártérítés iránti igényt megállapító különös tényálladékon alapuló valóságos (concret) kárt, amely lehet felmerülő kár (damnum emergens) és elvont haszon (luerum cessans). Az előbbiről van szó pl., ha a hitelező a késedelmeskedés miatt sürgős tartozása rendezésére kölcsönt volt kénytelen felvenni és ezzel költsége (pl. ügynöki jutalék) merült fel és az utóbbiról van szó, ha pl. a pénze meg nem kapása folytán fizetni nem tudván, a hitelezőnek egy megkötött ügylete felbomlott és ekként bizonyos legális nyereségtől elesptt stb. A jelen törvény 2—4. §-ai a késedelem cimén követelhető minimális kár kérdését szabályozzák. A jelen (5.) §. II. bekezdésében foglaltakból azonban nem következik, hogy az adós ellen kü-