Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi XXXIX. törvénycikk

42 fizetés napján ki számitható) ama különbözetben, amellyel a fizetés napján a korona romlásához képest annak átszámított összege az eredeti tőkét mehaladja, vagy: 3. az átértékeléssel előállott ós az Ítélethozatal napján kiszámított tőkeösszegben (a példaesetben 500.000 K-ban) és kamataiban (amely most a törvényes 5%-os kamat erejéig leszállítható késedelmi kár lesz); vagy: 4. az eredeti tőkének (pl. 100.000 K-nak) a fizetés napján a korona romlása arányához képest megfelelő és ugyanakkor kiszámítandó összegben. Szembeötlő, hogy az 1. és 2. sz. mód esetében nincsen kamat ítélve az értékcsökkenésen alapuló különbözeti kár után, a 4. sz. esetben pedig sem az eredeti tőke, sem a különbözet után (viszont az utóbbi esetben az átértékelés a valóságos fizetés napjáig tart). Mig a 3. sz. esetben késedelmi kamat van Ítélve az egyesitett tőke és különbözet után is. A 3. §-nál fentebb közölt miniszteri megokoláshoz képest a fenti 1. sz. mód látszik megfelelőnek. De az egész törvénynek sarkalatos alapelve mégis az, hogy bármi uton-módon előálló pénztartozás után a törvény szerinti kártérités jár a késedelem idejétől, tehát a valorizáció utján előálló különbözet után is (nemcsak az átértékelt eredeti töke után). Miért is a fentebb 3. számmal jelzett mintájú marasztalás amellett, hogy megfelel a törvényben megvalósított alapelvnek, legcélszerűbbnek és leghelyesebbnek látszik azért is, mert határozott; annak az alkalmazása eseteben a biró tisztán látja, hogy mire kötelezi az adóst és ennélfogva képes arra, hogy az adós helyzetének bölcs mérlegelésével és az adós tönkretétele nélkül állapítsa meg a Pp. 271. §-a alapján a méltányos kártéritő összeget. A 2. és 4. sz. esetben olyan ismeretlennel dolgozik a biró, amely végeredményében sötétbe ugrást jelenthet, a hitelezőt megokolatlanul nagy, nem várt előnyhöz juttathatja és az adóst romlásba viheti. Pedig, amint a dolog adós érdekében ennek megmenthetése végett kialakult a gazdasági lehetetlenülés védelme, éppen ugy a pénzadós sem tehető tönkre, még vétkessége esetében sem, a koronaromlás el nem hárítható, vis major-szerü csapása következtében arra is tekintettel, hogy ma általában mindenki sinyli a vesztett háború nyomasztó hatását és senki sem kívánhatja embertársa pusztulása árán méltányosan a béke éveinek megfelelő teljes reparációját. E mód alkalmazása és a marasztalás összegének nem ismerése folytán az alperes a kereseti összeget meghaladó összegben is marasztalható. Az 1. sz. esetben pedig az adós nem fizetne késedelmi kárt a különbözet után, ami <ellenkeznék a törvény jelzett alapelvével. 4. §. Olyan pénztartozás után, amelynek mindenkori összege a felek között létrejött szerződésben meghatározott