Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi XXXIX. törvénycikk

39 otán jut és ezért a néhány hónappal toraljban lejárt tartozását csak akkor tudja kiegyenliteni. Az ilyen és ehhez hasonló eseteikben kivételesen kisebb mértékű kártérítést állapit meg a javaslat, de ez a mérték is meghaladja a mai 5%-os késedelmi kamat négyszeresét és igy a hitelező érdekeit hatályosan védi." I. B.: „Elfogadja a bizottság azt az elvet, hogy az adósok nem általánosdtandók s igy megtörténhetvén, hogy az adós a részére nyújtott hiteliel nem jutott jogtalannak mondható vagyoni előnyökhöz a hitelező kárára, biztosítani kellett az ilyen adós részére a védelmet, amelyet azonban — kivéted lévén — az adós köteles mint kifogást érvényesíteni. Ennek folytán kétféle kártóritési mennyiség létesítése vált szükségessé. Tekintettel azonban az állandóan változó gazdasági viszonyokra, a bizottság azt a módosítást javasolja, hogy a mérsékeltebb kártérítés mérve is' rendeleti uton szabályoztassék. Ennek folytán a bizottság a 2. §. vonatkozó rendelkezését ennek megfelelően módosította." (Az eredeti javaslat szerint ugyanis csak az első bekezdés esetében állapította volna meg a minisztérium a százalék magasságét, míg a második bekezdés esetében a jegyintézet hivatalos évi kamatlábát tizzel meghaladó százalók lett volna irányadó, hacsak a minisztérium rendeletileg utóbb más százalékot nem állapított volna meg.) I. B.: „A hitelezés elősegítése érdekében tartotta szükségesnek a bizottság a 2. §-hoz egy 4. bekezdésként annak beiktatását, hogy az enyhébb mérvű kártérítés a törvény életbelépése után kötött kölcsönügyletekre nem vonatkozik; ezeknél a kölcsönügyleteknél ugyanis nem lévén visszaható rendelkezés, a különös méltánylást érdemlő körülmények kevésibé jöhetnek szóba." (III., 1.) 1. Az első bek.-hez: Tényleges fizetés1 napja nem mindig az, amelyen az adós hitelezőjének a saját kezéhez fizet, mert ilyen napul kell venni azt is, amelyen az adós a hitelező meghatalmazottjánál fizet vagy amelyen a tartozását birói letétbe helyezi vagy beszámítással (recompensatio) egyeniiti ki. Az itt jelzett rendelet 8759/1923. M. E. számmal jelent meg ós szintén 1923. december hó 16. napján lépett életbe. Ennek 1. §-a a következőleg szól: .,1. Ha az adós a pénztartozás késede'mes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923:XXXIX. t.-c. í. §-ában meghatározott pénztartozás teljesítésével késedelembe esik, a lejárat napjától a tényleges fizetés napjáig az idézett törvénycikk 2. §-ának első bekezdése értelmében járó kártérítésül a tőkének heti két (2) százalékát, az emiitett §. második bekezdése értelmében járó mérsékelt összegű kártérítésül pedig a m. kir. Állami Jegyintézet részéről megállapított hivatalos évi váltóleszámitolási kamatlábat felével meghaladó százalékot köteles a hitelezőnek megfizetni. (Ez az évi hrvatalos váltó'eszámitoló kamatláb most 18%; a mérsékelt kártérítés tehát évi 27%). 2. A második bekezdéshez: Praesnmtio juriis' az adós késedelmének a vétkessége. Az adósnak kell bizonyítani, hogy a késedelem hibáján kivül állott be, kivéve, ha ez bizonyítás nélkül is' nyilvánvaló; az ellenfél ezt beismeri (Pp. 265. §.). ha az ennek alapjául felhozott tényeket az ellenfél a szóbeli tárgvalás folyamában nvilatkozatra történt felhívás után kifejezetten nem tagadia (Pp. 266. §.), ha ez k:itudomá,su (Pp. 267. §.). A késedelem hibátlanságát kifejező körülmények első sorban a vis major esetei (háború, árviz, katonai szolgálat, hadifogság, forgalmi akadályok).