Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi XXXIX. törvénycikk

38 minisziérvu/ffinak e törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó rendelete megállapítani fog. Ha azonban az adós bebizonyítja, hogy késedelme nem vétkes, továbbá ha az adós személyes körülményeinél vagy viszonyainál fogva teljesen nyilvánvaló, hogy a késedelem ideje alatt a tartozás összegével semmiképen sem nyerészkedett, az első bekezdésben meghatározott kártérítés helyett a lejárat napjától a fizetés napjáig kártérítésként a m. kir. Állami Jegyintézet részéről megállapított hivatalos évi kamatlábat annyi százalékkal meghaladó kártérítést köteles fizetni, amennyit a töke százalékában kifejezve, a m. kir. minisztérium e törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó iendeletben meg fog állapítani. Az előbbi mindkét bekezdés álapján járó kártérítés összegének kiszámításában irányadó heti, havi vagy évé százalék magasságát a m. kir. minisztérium a gazdasági és pénzügyi viszonyok változásához képest rendelettel bármikor felemelheti vagy leszállíthatja. Kölcsönügyletből származó követelésre a 2. bekezdés nem nyer alkalmazást akkor, ha a szerződést e törvény életbelépése után kötötték. M. I.: „A törvényjavaslat a hitelezőnek azt a kárát kívánja megtéríteni, amelyet a pénztartozás késedelmes fizetése következtében szenved. Ez a kár rendszerint elmaradt haszon alakjában fog jelentkezni. A kár bizonyítása azonban nehéz feladat és még nehezebb az elmaradt haszon pontos kimutaLá&a, bár a polgári perrendtartás (1911:1. t.-c) 271. §-ában gondoskodik arról, hogy a bíróság a felek részéről ajánlott bizonyitás sikertelensége esetében szabad belátása szerint állapithassa meg a kár mennyiségét. Figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy a hitelező károsodása csak akkor ér véget, amikor az adós valóban fizet, ez pedig nem a jogerős ítélet hozatalakor következik be, hanem esetleg csak a végrehajtási eljárás befejeztével, amelynek tartamát a bíró nem láthatja előre és így az azalatt előálló kárt az Ítéletben nem Ítélhetné meg. Mindezek folytán a kártérítés mennyiségének meghatározásában az eset körülményeitől független határozott mórtéket kell keresni, amely egyfelől megfeleljen a mai gazdasági viszonyok nyújtotta tőkegyümölcsöztetési lehetőségeknek, másrészt pedig ugy legyen megállapítva, hogy a megtérítés a vérehajtási eljárás alatt is egészen a tartozás kiegyenlitéséig folytatódjék. Erre a célra leginkább a tőke százalékában kifejezett és az idő telésével növekvő, a tőke után hetenkint vagy havonkint járó bizonyos százalékban kifejezett kártérítési összeg felel meg. Ez a heti vagy havi összeg azonban egyes esetekben elviselhetetlen terhet jelenthet a késedelmes adósra és esetleg tönkretételét eredményezhetné. Előfordulhat, hogy az adós késedelme nem volt vétkes. Nem tud fizetni pl. azért, mert külföldön tartózkodott és határzár vagy előre nem látott más gátló ok miatt sem hazatérni, sem a tartozás kiegyenlítéséről gondoskodni nem volt képes. Előfordulhat, hogy az adós a perben teljes jóhiszeműséggel védekezett, és a per elhúzása nem eshetik az ő terhére, vagy csak azért nem fizet, mert hosszabb időre van szüksége a pénzösszeg előteremtéséhez, ilyen eset lehet pl., ha az adós mezőgazdasági munkás vagy általában kis vagyonú mezőgazdasággal foglalkozó ember, aki nagyobb pénzösszeghez éppen csak az aratási, cséplési munkák befejezése