Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Külföldi részvénytársaságok cégvezetői

34 amely a társasági fiókoóg érvényes jegyzésére feljogosíts tassék; és amely képviselőség által kötött ügyletekből eredő mindtn peres kérdésre nézve a részvénytársaság magát az itteni törvényeknek ós a belföldi bíróságoknak alávesse. E rendelkezéseknek az a célja, hogy egyrészt a cégbíróságnak felügyeleti joga a külföldi részvénytársaság magyarországi fióktelepével szemben hathatósan gyakorolható legyen,^ másrészt azonban a belföldi szerződő felek érdekei megvédessenek azáltal, hogy a külföldi részvénytársaságnak belföldön legyen törvényes képviseletre jogosult szerve, amely belföldön ós a hazai törvények szerint ügyleteket kötni ós az általa vállalt kötelezettségek alapján a részvénytársaságot magyar törvények szerint ós belföldi bíróság előtt felelősségre vonni lehessen. A törvén vhozónak célon túlmenő szándóka nem lévén, a 211. §. 3. 4. 5. és 6. pontjaiban foglalt rendelkezésekkel nem is kívánhatott a K. T.-nek a részvénytársaságok képviseletére és cégjegyzésére vonatkozó általános szabályoktól a jelzett célon tulmenőleg eltérni. A felhívott 221. §. 5. pontja csak azt írja elő, hogy a képviselőség a társasági fiók-cég érvényes jegyzésére feljogosittóssék, de ez nem jelenti azt, hogy e cégjegyzési jogosultság annyira kizárólagos volna, hogy oly cégjegyzési mód ne legyen megállapítható, mely szerint a képviselőség egyik tagja mellett azzal együttesen a céget egy cégvezetéssel megbízott társulati tisztviselő is jegyezheti. Következik ez a K. T. 41. ós 193. §-aiból, melyek alapján a belföldi r.-t.-nak a cégvezető alkalmazását a birói gyakorlat megengedte és csak ahhoz a törvényen alapuló korláthoz kötötte, hogy azzal az igazgatóság törvényes képviseleti joga ne korlátoztassók. Ennélfogva az elsőbiróság végzésének e részbeni megváltoztatásával ki kellett mondani, hogy a kért cégjegyzési módozat bejegyzése meg nem tagadható. Ez a határozat jogorvoslattal meg nem támad tatván, jogerőre emelkedett és a jövőben az itt kimondott elv fog irányadóul szolgálni, amit csak megnyugvással és örömmel üdvözölhetünk. egjegyzem, hogy a 68300/1920.1. M. számú Nitsche-féle rendelet 32. §-a bizonyos kérdésekben két egyenlő határozat ellen is felfolvamodást ad a Kúriához. Ha tehát az ítélőtábla m<:ga nem tér el évtizedeken át elfoglalt helytelen álláspontjától, ugy módja lett volna a Kúriának arra, hogy irányt szabjon a joggyakorlatnak ebben a kérdésében.