Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Külföldi részvénytársaságok cégvezetői

33 tők nélküli működés nagyon terhessé tette. A panaszolt határozat elleni jogorvoslatban kiíejttettek a következők. Az anyagi erőkben megtogyátkozott Magyarország külföldi tökére es pénzügyi segeiyre jobban rászorult, mint valaha, a józan gazdasági politikának tehát a legnagyobb mértekben favorizálnia kell a külföldi tőkének beözonleset és el kell kerülnie minden oly intézkedést, mely alkalmas volna azt megnehezíteni, elriasztani, vagy lehetetlenné tenni. A kereskedelmi törvény nem tartalmazza a cégvezető kirendelése tilalmát ós miből sem folyik az az intenciója, hogy a képviselőség cégvezetőket ki ne renaelhessen. Amint a belföldi társulatoknál az igazgatókon kivül mások is felruházhatok cégjegyzői, illetve cégvezetői jogosultsággal, ugy állnia kell ennek a külföldi társulatokra is olykép, hogy ne csupán a képviselők jegyezhessék a céget. Semmiféle jogi és gazdasági érdeket nem sért, ha a külföldi részvénytársaság cégét cégvezetők is jegyezhetik és ha a gyakorlati élet ennek szükségét érzi, nem szabad merev schemát ellene szegezni, amely csak értelem és érték nélküli akadályt képez. A K. t. 211. §-a avval a rendelkezésével, hogy a belföldi képviselőség jogosítandó fél a cég jegyzésére, a belföldi honpolgárok érdekeit akarja megvédeni abban az irányban, hogy a belföldi ügyletekből származó minden vitás ügye jogérvénye.-ien a belföldön legyen elintézhető és igényei a belföldön legyenek kielégíthetők. A cégvezetők kirendelésének tilalma azonban a belföldi közönség érdekeinek megóvása szempontjából teljesen felesleges, másrészt pedig a társaság ügyvezetésébe, az alkalmazottak hatás- és jogkörének meghatározásába való beavatkozást jelentene, ami a törvénynek sem célja, sem érdeke nem lehetett. Amint a belföldi részvénytársaság igazgatósága nem csorbítja és nem korlátozza a saját jog- és hatáskörét azáltal, hogy egyes hivatalnokait felruházza a cégvezetői jogosítvánnyal, ugy nem jár evvel a következménnyel az sem, ha a külföldi részvénytársaság belföldi képviselősége teszi ezt és igy a törvény által elérni kivánt cél az ilyen cégvezetői kirendeléssel sem szenved csorbát. Ezen érvek hatása alatt a budapesti ítélőtábla 6. P. 392/1023. sz. a. 1923 évi május 19-én eddigi következetes álláspontjának megváltoztatásával helyt adott a külföldi részvénytársaság budapesti fióktelepe azon kérelmének, hogy cégvezetői bejegyeztessenek a következő megokolással: ..A K. T. 211. §. 3., 4., 5. és 6. pontjai a külföldi részvénytársaság belföldi képviselete tekintetében azt iriák elő, hogy az itteni üzlet folytatására képviselőség rendeltessék, mely belföldön székeljen; amelynek jogcselekményeit a részvénytársaság magára nézve kötelezőknek elismerje; Magryar Jogi Szemle. 3