Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Lázadás, hatóság elleni erőszak, izgatás a Javaslatban

30 ^intézkedés." Végül ott van a bármi módon való ellenállá*, mintha ez nem volna benne az akadályozás fogalmában. F'e van a §-nak egy nevezetes hiánya is. Míg az 1914 : XL. t.-c, a hatósági intézkedés „jogszerűségét" hangsúlyozza, amit a Btk. a „hivatás gyakorlata." kifejezéssel jelölt meg, a javas! M még ezt a természetes korlátozást is mellőzi. Szerencse, hogy a javaslat 9. §-a majdnem önmaga kizárja a gyakorlati alkalmazást. A szalkasz végszavai szerint ugyanis a büntetőjog attól van feltételezve, hogy az engedetlenséggel találkozó intézkedésnek karhatalommal való végrehajtása „előreláthatólag" tettleges összeütközésre vagy vérontásra vagy a közrend egyéb súlyos megzavarására vezethet vagy vezethetett volna. A büntetendőségnek e tömeges feltótelei a gyakorlatban talán enyhíteni fogják a törvény kegyetlenségéi A javaslat 10. §-a a btk. 171. §. első bekezdésén tesz változtatást, mely abban áll, hogy a kódexben körülirt nyilvánosság mellett a „több, bár együtt nem levő személy" előtt való izgatást is nyilvánosnak tekinti. A btk. tudatosan szorította a nyilvánosság ismérvét az ott taxatíve felsorolt esetekre ós legalább is „gyülekezet" előtt való ténykedést kiván. Az akkori törvényhozó ugy gondolkozott, hogy ebben a dologban nem lehet elég óvatosnak lenni, nehogy a gondolkozás ós a gondolatközlés törhetetlen békóba szorittassék é> a magánéleti érintkezés, a „loquendi audiendique exraimercium" lehetetlensége álljon elő. Világosan kifejezte a Btk indokolása abbeli reményét, hogy „csupán az azokkal valóközlést, akikkel a közlő családi vagy baráti vagy üzleti viszonyban áll" a bíróság nem fogja nyilvánosnak tekinteni; hogy továbbá még a gyülekezeten is „két vagy három szomszéd közt folytatott magánbeszélgetés vagy ezekhez intézett felhivás nem tekinthető nyilvánosnak."3 A javaslatnak nincsenek ilyen aggályai. A kódexnek a rágalmazásról szóló 258. §-ából átveszi a „több, habár nem együtt levő személyből" álló publicitást és ezt az izgatásnál is nyilvánosságnak jelenti ki. Az 1914 : XLI. t.-c. eltörülte a rágalmazásnak ama kellékét, mert oly tényt állítani, amely bűnvádi eljárásra vagv közmegvetésre vezethet, csakugyan lehet nyilvánosság nélkül is. És mert a kódexnek ez a korlátolt nvilváno~isága elég legyen arra, hogy egv sórba állíttassák a gyülekezet, a nyomtatvány stb. eszközökkel létesített nyilvánossággal! De talán tévedek: a javaslat nem a kódexből vette ezt a nvilvánosságót. hanem az 3921 : III. t.-c. 5. §-ából. Ott sem tartom valami helytálló intézkedésnek; de talán mentheti nz occasio legis. Harmadfél évvel ezelőtt még sokkal közelebb 3 Ahywg^yüJtémÓTíy 2, k. 163. 1.