Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A kir. itélőtábla 1924. jan. 5-én tartott teljes tanácsülésében elmondott megnyitó beszéd

26 és azoknak exponált helyzetben levő egyes tagjai ellen a félremagyarázott képviselői immunitás leple alatt hol fel bujtás, hol közvetlen támadás formájában intézett s m sűrűbben ismétlődő durva merényleteknek. Felesleges különösen hangsúlyoznom, hogy szavaim nem az Ítélkezés általános állapotával vagy irányával, avagy ennek valamelyik részletével foglalkozó tárgyilagos parlamenti kritikára vonatkoznak, hanem a biróságok és egyen itélőbirák ellen irányuló felelőtlen gyalázkodásra és sérte getésekre. Törvényhozásunknak jelenlegi átmeneti szervezete, az egykamarás nemzetgyűlés kizárja egyelőre az ország főbírált — akik ugy a rendi alkotmány századaiban, mint a népképviseleti rendszer hatálybalépése óta állandóan tagjai voltak a nemzet törvényhozó testületének — a törvényhozás munkájában való tényleges részvételből, kizárja tehát reám nézve is annak a lehetőségét, hogy a legilletékesebb helyen, a törvényhozás termében szálljak szembe ezekkel a durva visszaélésekkel. Ez az oka annak, hogy erkölcsi és jogi felelősségem teljes tudatálban erről a helyről adok hangot az imént emiitett kívánságnak, amellyel egyébként meggyőződésem szerint az egész magyar birói kar egyetért. Hangsúlyozom azt is, hogy ennek a megnyilatkozásnak nem hiu testületi érzékenykedés az indoka, mert a biró] hivatása eszményi magaslatáról — habár időnként undorral eltelve — előkelő hallgatással kell eltekintenie az efféle jelenségek fölött; hanem indokolja azt a közérdek védelme, mert az ilyen aknamunka végre is apaszthatja az igazságszolgáltatásba vetett közhitnek és bizalomnak azt az erkölcsi tőkéjét, amelyet nem a törvények holt betűje, hanem egy ideális célokért lelkesedő testület, a birói és ügyészi kai' juttatott generációkon át kiejtett önfeláldozó, becsületes muri kájával a magyar nemzetnek. Szerencsétlen hazánknak e fölött a legértékesebb kulturkincse fölött, amely egyszersmind egy jobb, egy szebb jövő reménye és záloga, ugy kell őrködnünk nekünk biiláknak és ügyészeknek, mint ahogy Vesta papnői gondozták és óvták még a levegő rezgésétől is templomuk örök tüzét. Amidőn ezek után hálás köszönetet mondanék t. bi társaimnak azért a kellően meg nem becsülhető támogatásért, amelyben az elmúlt évben is részesiteni méltóztattak és tiszta szivből viszonoznjátn az évforduló alkalmából I jezett szerenesekivánatokat: — a mai ülésünket megnyitott nak nyilvánitom.