Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - Magánjogtanitásunk kérdéséhez. Reflexiók egy könyvhöz

321 vációkkal tudja a hallgató figyelmét ugy ahogy fenntartani; — a dogma likait nem, mert <a kezdőknek tartott előadás nehezen bocsátkozblat le azokig a mélységekig, ahol ezeknek az értékeknek erei csörgedeznek. Még rosszabbul fest a kép akkor, ha a való életet nézzük. A valóság­ban a hallgató az első év végén ltíUlapvizsgázik a római jogból a aztán elteszi könyvét 3—4 évre, a történeti szigorlatig, amikor ugyanazt a könyvet újra előveszi és ujiból ismétlővizsgát tesz ugyanabból az anyag­hói. Mig külföldi főiskolákon, <ahol a jogtanitást üz institúciókkal kezdik, n római jog (tanulmánya egy későbbi évfolyamon, mikor a hallgató tudo mányos látköre, elemző, befogadóképessége lényegesen megtágult, vissza­tér, mint elmélyitett történeti és dogmatikai stúdium: addig a mi tanter­vünk semmi ilyesmiről nem gondoskodik, — legfellebb a mlagánjog vagy kereskedelmi jog professzora ad itt-ott, madártávlatból, utalásokat a római jogi rendezésre. Ugy hogy a mai állapotra minden túlzás és szertelenség nélkül meg lehet tenni azt a megállapítást, (amelyet egyébként már Szászy-Schwarz is megtett: Parerga 278. 1.) hogy a mi mai római jogi tanításunk puszta külsőleges valami, amelynek a hallgató belső, elméleti és történeti civilisztikus kiképzésére a legminimálisabb hatása van, amely akár el is maradhlatna teljesen, mert mindaz, ami belőle megmarad az életre, alig több egy-két név, terminus technikus, definíció stb. ismere­ténél. Meglátszik ennek nyoma nemcsak gyakorlati jogászainkon, de magánjogi irodalmunkon is, amely — illő tisztelet az igen kevés kivétel­nek — a római jogi vonatkozásokat vagy egyáltalában elejti, vtigy csak a legóvatosabb általánosságban ós kellő távolságból érinti. Mondjuk ki őszintén: a mai rendszeren felnőtt nemzedéknek nagyobbára még arrii sincs meg a kellő előképzettsége, hogy a rómlii jog modern tudomány á­uak eredményeit figyelemmel tudja kisérni és azokat reeipiálni tudja. A római jog tanításának a tanfolyam kezdetére való tétele egyéb­ként nálunk épugy, mint külföldön semmi más, mint megkövesült, de rációjátvesztett hagyomány. Hogy a rég letűnt századok egyetemein a római joggal kezdték (és végezték) a tanitást, az természetes volt, hisz ez volt az egyetlen jogtudomány. Hogy a németek, akik után mi igazodni szoktunk, megtartották ezt a rendszert, az megint érthető és természetes volt, hisz mindenki tudja, hogy a németeknél a római jog egész e század elejéig élő jog volt. Nehéz vagy nem nehéz, a német studensnek bele kellett dolgoznia magát a római jogbta, hisz azzal hazája jogát tanulta. Ez a helyzet ott is megszűnt s a római jog későbbi évfolyamra való át­helyezésének s helyette az élő jog bevezető tanitásának gondolata Német­országban is nyomatékosan felmerült. Igaz, hogy a fakultások többsége még a régi állapot mellett foglalt állást, de tudvalevő, hogy egy évszáza­dos tradíció megtöréso nem megy könnyen. Elég, ha rámutatok, hogy a reformerek között nem kisebb név is szerepel, mint Zitelmanné." A mondottak alapján abtlan a negativumban, hogy a jogtanitást nem a római joggal kell kezdeni, teljes mértékben igazat adok a szerzőnek. Nem állhatok azonban mellé a pozitívumban t. i. abban a jlavaslatá­bun, hogy a római jog helyébe az általa kontemplált s könyvében mind­járt be is mutatott magánjogtant tegyük. Ez ellen elsősorban pedagógilai szempontból van kifogásom. Nézetem szerint ugyanis a kezdő tanulónak nem „elveket, fogalmakat" (4. 1.), tehát absztrakciókat, hanem ellenkezőleg konkrétumokat, azaz tételes szabályo­Legutóbb megint Partsch berlini professzor (Vom Beruf des röm. Reckts in der heutigen Universitiit, Bonn, 1920) vette nyomatékosan védelmébe a régi állapotot. Partsch érvei azonban semmikép sem meggyőzők. Főargumentuiuai : 1. hogy a tanuló jobban megérti az élő jogot, ha előbb római jogot tanult. 2. hogy a jogtanitás célja nemcsak az élő jog ismeretére, hanem a tudományra való nevelés, a tudomány pedig a római jog anyagán fejlődött ki s abból táplál­kozik. Mindkettő igaz, de egyik sem argumentum amellett, hogy a római jogon kezdjük a tanitást. Az első pontnál az a mérlegelés dönt, hogy melyik módszer vezet kevesebb fáradsággal több eredményre, a másodiknál pedig kétségtelen, hogy a tudomány csak ott kezdődhet, ahol már az alapismeretek megvannak.

Next

/
Thumbnails
Contents