Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 10. szám - Magánjogtanitásunk kérdéséhez. Reflexiók egy könyvhöz
tékben helyeslem. E-/4 a pont megérdemli, 'hogy kissé bővebben foglalkozzam vele. Nézetem szerint ás a római jog tanításánál; a tanulmányi idő legelejére; való helyezése egyrészt súlyos pedagógiai hotlást jelent, másrészt jelenti a római jogllm valóban rejlő nagy tanitóérték könnyelmű eltékozJását Pedagógiai hotlást azért, mert ez a beosztás, mint a szerző is helyesen kiemeli, ellenkezik mindéin pedagógia azon alapelvével, hogy a tanításnak az ismertről, a tanulóhoz közelállóról kell Haladnia az ismeretlen felé. A mai rendezés a kezdő jogászt, aki még a körülötte levő társadalom jogi berendezkedésével sem ismerős, egyszerre egy rég kihalt nép furcsa, érthetetlen, emlékevesztett institúcióinak megismerésére kényszeríti. Ne feledjük el, hogy mig más pályák (orvosi, mérnöki, tanári) jelöltjei leendő tudományszakuknak bizonyos fokú és pedig tudományosan körvonalozott Alapismereteivel kezdik tanulmányaikat, addig a kezdő jogásznak, ha középiskolai törtónettanulmányai viagy újságolvasás, az életben való forgása közben néminemű laza jogi ismereteket szedett is fel, a szorosabban vett jogi tárgyak, igy különösen a magánjog intézményeiről, fogalmairól nincsen még megközelítőleg világos képzete sem. Ez ta hallgató kapja aztán első tanulmányul a deeemvirek törvénykönyvét, a prétori jogfejlesztés furfangos alkotásait s általában egy rabszolgaságra és patria potestas-ra berendezkedett társadalom jogszervezetének bonyolult rendszerét. (S mellé, — hogy teljessé tegyük a képet, — az előtte époly kevéssé isimért árpádkori magyar állam s a germán hübórállamók viszonyainak rajzát!) Természetes, hogy ezek az avult ócskaságok az óleteleven fiatalember figyelmét nem kötik le. De nincs is, amihez kapcsolja la tanultakat, hisz az élő társadalom jogát még nem ismeri. Ezért érdéktelenné, unottá válok előtte aa egész stúdium. S ebben igám is van. Mit törődöm én egy embernek, akit nem (ismerek, az öregapjával és többi atyafiságával! Mindaz- a sok történeti, régiségtani, alkotmányjogi, perjogi s egyéb külső sallang, melynek megűsmertetéséra voltakép csak azért van szükség, hogy a magánjogi szabály helyzetét, rációját, keletkezéséi, működését megérthesse, gyűlöletes teherré válik előtte annál inkább, mert ugyanakkor maguknak a jogfogalmaknak elsajátitásával is kell küzdenie. Az egész stúdium ekként a mesebeli kásaheggyó válik, melyet a szegény kezdőnek át kell rágnia, hogy rajta át az igazi jogtudomány eldorádójába bejuthasson. De talán még o pedagógiai kifogásnál is sulyosJa'bb az a másik szemrehányás, hogy a mai rendszer a római jogban rejlő nngy tanitóértéket elfecsérli. A római jog tanítása ma semmivel sem több, mint az alapfogalmuk elsajátítására szolgáló bevezető tanfolyam. Az első óv professzora, ha hallgatói nagy többségének befogadóképességével számol, ennél meszszebb nem is igen mehet. A későbbi évfolyamokon pedig a római jog kötelező tanulmánykép már nem tér vissza. Ily alárendelt oélra való használása a római jognak egyrészt felesleges erőriizarlás, másrészt lealacsonyitása a tárgynak. A római jog tanításának igazi didaktikai jelentősége épen abban volna, hogy a ma érvényes jog intézményeinek bölcsőjéhez vezeti el la tanulót s egyszersmind végigviszi a fejlődés során a teljes kialakulásig; — másrészt abban, hogy szemléltetné a jogászi elemzésnek azt a dogmatikai finomságát, mellyel a rómaii jogtudomány valóban örökbecsűt alkotott s amelyhez méltán járnak vissza minden jövendő kor jogtanánál és jogtanulói oktatás és okulás végett mindaddig, mig az egyéni lulajdon mai gazdasági rendszere fenn fog állani. Ámde az első év hallgatója e valóban becses és a ráfordított fáradságot méltán megérdemlő értéket csak csekély mértékben aknázhlatja ki. A történetit nem, mert történeti tanulságait a mai jog ismerete hiányában nem lévén mihez kapcsolnia, azok jórészt elsiklanak előle, és a tanár rsak a legnagyobb fáradsággal, a mlai jogból lépten-nyomon adott antici-