Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - Magánjogtanitásunk kérdéséhez. Reflexiók egy könyvhöz

319 Tudtommal ez volt az első curiai Ítélet, mely vasúti perben a valorizálást kimondta. Az Ítélet hozásától eltelt egy esztendő alatt — eltekintve a valorizálás időpontjainak liberálisabb kezelésétől — változás nem állott be: bíróságaink ma is csak a vasút vétkes gondatlansága avagy szándékos eljárása esetén valorizálnak — amint azt cikkem elején kifejtettem. IRODALOM. Magánjogtanitásunk kérdéséhez. — Reflexiók egy könyvhöz. — E szemle már hirt adott dr. Ballá Ignác „Magánjogtan" cimü könyvének megjelenésérőt (1924. jun. fűz.). A könyv érdekes és érdemes kísérlet a inagánjogtanitás problémájának ha nem is megoldására, de mindenesetre előbb vitelé re. Megérdemli, hogy még egyszer visszatérjünk reá. A szerző maga mondja el előszavában azt az elvi okot, mely könyvének megirására indította. Ez az ok az, hogy a szerző „elszomorító tévedésnek" tartja a mai tanítási rendszernek olyatén berendezkedését, hogy az a jogtanítást a római magánjoggal kezdi. Helyteleníti pedig ezt a rendszert elsősorban azért., „mert elvileg ugyan lehetséges egy valamely állam tételea magánjogának anyagán bemutatni a magánjogi jogparancsok öleméit, fogalmát, összefüggéseit 6tb.... ámde ami elvben igy lehetséges, (az pedagógiai okoknál fogva semmikép sem célszerű, mivel ilyen esetben elkerülhetetlenül a tételes joganyag ismertetése lép előtérbe, noha nem az a cél, hogy a jogtanuló a római birodalom magánjogát a magla, tételességében ismerje meg." (3. ]») Ehelyett a szerző a magánjogi oktatást egy, az összes vezető kulturállamok (beleértve a rómait is) tételes magánjogi rendszerei/bői leszűrt „mlogánjogtan" (magánjogi dogmatika) tanításával kívánja kezdeni, mely a kezdőnek nem a magánjogi parancsok téteiességét adja, hanem elveket, fogalmaikat (4. 1.) s érezteti vele, „hogy a jogparancsok anyagú nem megkövesedett massza, hanem valami, ami alakul, változik és hogy csak a logikai keretekben van meg az állandóság." (9. 1.) Másodlagosan helyteleníti éppen a római jog bevezető tanítását azért, mert az egy ismeretlen, letűnt világba viszi la kezdőt, igy az ismeretlen fogalomkört további ismeretlen anyaggal terheli meg; továbbá mert a római jog számos modern fejlődésü intézményt nem ismer, végül, mert az institucióoktatás az újkori elméleti jogtudomány eredményeit rendszerint figyelmen kívül hagyja (4. 1.). Hogy végigtekintsük a szerző gondolatát: u, bevezető magánjogtun után kívánja adni a hazai tételes jog részletes ismertetését, ezt követné azután a magánjog történeti stúdiuma: a római jog, végül uz egészet betetőzné a magánjogi politiku tanítása. (10. 1.) A gondolat, mondottam fentebb, érdekes. A munka pedig,, melyet a szerző végzett, nemcsak érdekes, de érdemes is, már csak azért is, hogy a szerző nem elégszik meg olcsó javaslattételekkel, hanem gondolatát mindjárt egy egész könyvvel igazolni is igyekszik. S tegyük hozzá, hogy maga ez a könyv is egy gondolkozó és pedig logikusan gondolkozó főnek figyelemre és elismerésre méltó terméke. A főkérdés természetesen, moly bennünket elsősorban érdekei, az. hogy a szerző alapgondolata mennyiben helytálló. Itt két részre osztom a szerző állásfoglalását. Ami a ja/vaslatában foglalt negatívumot, u római jog kezdő tanítása ellen felhozott észrevételeit illeti, azokat a római jog tanításában szerzett, közel két évtizedes tapasztalatom alapján magam is teljes mér-