Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - Vétkes gondatlanság és valorizáció a vasuti jogban

pótlást a károsodásról nyert értesülés és a másik fél késedelmének felismerése után maga eszközli." A továbbiakban az indokolás igy hangzik: „a jelen esetben a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy az utánpótláshoz szükséges összeget sajátjából előteremthette volna, alperes pedig nem tett eleget annak a felperesi kérelemnek, hogy a felperesnek 10 millió koronát előlegezzen (!), hanem a felperes felszólamlását teljesen elutasította.11 Mindebből az következik, hogy annak a károsultnak, akinek módjában volt az utánpótlást azonnal eszközölni, akár megtette ezt, akár nem, teljes kártérítés fejében is csupán az eredeti összegű koronamennyiség jár. Eszerint, ha a károsult a megsemmisült ingóságai helyébe a káreset után azonnal ugyanolyan mennyiségű és minőségű ingóságot 1 -millió koronáért beszerez, 1 millió koronával pl. egy év múlva is kielégíthető teljes kára tekintetében, dacára annak, hogy azóta a korona értéke, illetve vásárlóereje, mondjuk, egytizeddel szállott alá. Vájjon ez a károsult tényleg 1 millió koronát kap kézhez s nem csupán százezer koronát1? Vájjon ez a károsult valóban megkapja a teljes kárát s nem csupán annak egytized részétt Vájjon miért részesiti hátrányban, miért bünteti ezt a köteles gondosságot kifejtő, önmagát idejében fedező károsultat, a másikkal szemben azzal, hogy ennek 10 milliót, amannak pedig csupán 1 milliót juttat, aki még azzal is áldozatot hozott, hogy a saját vagyonából vonta el azt az összeget, amelyet a vasútnak lett volna kötelessége neki juttatni és aki az 1923 : XXXIX. t.-cikk 8. §-a szerint még csak a heti, százalékban kifejezett kártérítésben sem részesülhet1? Vájjon indokolt-e az az óriási előny és nyereség, melyet a vasút a köteles gondosságot kifejtő károsult hátrányára élvez, szemben a másik károsulttal akkor, amikor ugyanolyan vétkesség és felelősség terheli a vasutat mindkét esetben! Vájjon miért ismeri el az indokolás csupán a tárgyi valorizációt s miért nem egyúttal a pénzvalorizáciÓLfc isi? Súlyos kérdések, melyekre azonban választ az indokolásban hiába keresünk. Kétségben hagy az indokolás az iránt, hogy a valorizációra elegendő alap-e a felperesnél a szükséges anyagiak hiánya magában véve is, avagy megkivánja-e még ehhez az előleg kérését, illetve annak az alperes részéről való megtagadását? Akár igen, akár nem, épen a vasút szempontjából felette veszedelmesnek tartom az előleg kérdésének puszta felvetését is, avagy annak oly beállítását, mintha az előleg megtagadásából bármiféle joghátrány származhatnék a vasútra. Bocsánat a hasonlatért, de ez a beállitása a dolognak nagyon hasonlit „a medve bőrére való ivás"-ra. Mindig