Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - Vétkes gondatlanság és valorizáció a vasuti jogban

313 Fentiekből megállapítható tehát az a nagy és gyökeres átalakulás, szinte mondhatni forradalom a keresk. társaságok — és általában az összes jogi személyek — nationalitásának megítélése tárgyában, mely a külföldön a háború óta végbement. Épp a legfontosabb államok — Anglia — oly szigorú és strikt rendelkezéseket hoztak, amelyek — bár a gazdasági értékcsere életének jelentékeny korlátozásával és nem csekély mértékben való nehezebbé tételével, — de rendkivül hathatósan megvédik az ország és a saját állampolgárok érdekeit, hogy ez az uj joggyakorlat -bennünket igen komoly meggondolásokra kell, hogy késztessen. Ha Anglia, a kereskedelmi élet egyik legfőbb tényezője, áttért a keresk. társaságoknál a névreszóló részvények és az egyéb, fönt előadott intézkedések rendszerére, — nem törődve azzal, hogy ezáltal e részvények forgalma jelentékenyen megnehezül — láthatjuk azt a fontosságot, amelyet a külföldi államok ennek a kérdésnek tulajdonítanak. Nem célom és cikkem keretein is tulmenne, ha ;i Magyarországon követendő eljárásról és a magyarországi keresk. társaságok és egyéb jogi személyek állampolgárságainak uj megítélésének módjairól értekeznék — ez nálan* sokkal hivatottabb tényezők feladata — csak föl óhajtottam hivni a magyar jogtudomány figyelmét erre a sajnos nálunk eddig teljesen elhanyagolt problémára. Pedig ez bennünket is oly közelről érint, pláne ma, hogy megérdemelné a vele való foglalkozást. Ha szerény cikkem egy megindulandó vitának kiinduló pontja lesz, elértem célomat. Vétkes gondatlanság és valorizáció a vasúti jogban. Irta: Dr. Nagy Dezső, ügyvéd. Immár megállapithatjuk, hogy a valorizáció hatalmas injának a gazdasági élet természetes törvényei erejével sikerült végre az útjában sokáig erős ellentállást tanúsított gátakat a jog legtöbb területén elsöpörnie. A legszivósabb ellentállást még most is a vasúti jogban találjuk. Ennek én három okát látom: a vasúti üzletszabályzat 88. §-a, az 1923. évi XXXIX. t.-c. 8. §-a és végül az a körülmény, hogy az ország vasúti hálózatának legnagyobb része az állam vállalatának kezében van. Kezdem a végén. Valósággal átment már a köztudatba, hogy az államnak gazdasági szemponthói minden lehető kíméletet meg kell adni. Magfyar Jogi Szemle. 21