Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - A jogi személyek állampolgársága

311 tak a Damaszkusi (francia csoport) és Bagdadi (német csoport) vasúttársaságok között. Az előbbi beperelte az utóbbit a vegyes döntőbíróságnál. De a németek hivatkoztak az inkompetenciára. Ö szerintük u. i. nem egy francia és egy német társaságról volt szó, hanem egyszerűen két ottornán társaságról. Csakhogy ez csak a látszat szerint volt igaz, és a francia-német vegyes döntőbíróság ugy itélt, hogy QZ, nem más; mint egy puszta forma-kérdés és hogy a valóságban a társaságok francia és németek. A döntőbíróság e tárgyban hozott határozatában ezek az igen érdekes kitételek vannak: „Helyén való a megfogható érdekekhez alkalmazkodni és nem a látszatokhoz, amelyek ez érdekeket elpalástolják." így tehát ma már a nemzetközi bíróságok a vállalkozás valódi természetét vizsgálják. De mindent összevetve, a társaságok nationalitásának fogalma egy igen hevesen kritizált fogalom. A „társaság", mondják egyesek, egy pusztán metaforikus kifejezés, amelyben semmi reális nincs. A társaság nem bir pl. egy oly joggal se, amellyel az egyének bírnak. Azt kell tehát kérdezni, hogy mi a vállalkozás karaktere és ez a karakter csak ugy tűnik elő, ha keressük a tőkét, a dirigálókat és azt, akinek hasznára a vállalkozás működik. Igen sokat foglalkoztak a háború óta oly intézkedések megvitatásával, amelyeknek segítségével egy államnak biztosítania kell magát abban az irányban, hogy azok a társaságok, amelyek a területén működnek, nem idegenek (ellenségesekbe. Ebben a tárgyban számtalan vita és törvényjavaslat volt. 1916-ban pl. a franciaországi „összehasonlító Törvényhozás Társaságáéban (Société de Législation Comparée) sokat vitatkoztak e témáról. A következő propoziciókat tették pl.: Azt kérték, hogy a társaságok dirigálói legalább részben franciák legyenek. Ez a propozicio különben nem tartozik a leghatályosabbak közé, amint ez a gyakorlatból ki is tűnik. Romániában u. i. idegen társaságok fiókjai alakultak, amelyek alkalmazkodtak a román törvény előírásaihoz, amely előírások éppen azt tartalmazták, hogy a dirigálok többsége román legyen. Csakhogy a valóságban az összes^ tőke az idegen anya-társaságok kezében lévén, ezek oly vállalkozások voltak, amelyek mindent az idegen anya-társaságok' részére jövedelmeztek és semmit Romániának. Jobb szisztémát kellett tehát találni. És egy bizonyos számú jogtudós és nagyvállalkozó (M. Pillét, M; Tallor, M. Ivigny pl.) azt proponálta, hogy a Franciaországban engedélyezett társaságokban a tőke majoritása francia legyen.