Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - A jogi személyek állampolgársága

310 ez a princípium véglegesen megalapozhatott a nemzetközi jogban. Ez a két ügy volt: az egyik a „Frédéric—Henry szénbányavállalat" contra Német Állam; a másik a „Damaszkusi vasúttársaság" contra „Bagdadi vasúttársaság" ügye. íme milyen módon folyt le ez a két affér: a versaillesi béke 297-ik fejezete (cikke) megengedi a „szövetséges és társult hatalmak" alattvalóinak, hogy az ő javaikra elrendelt és jogaikat és érdekeiket érintő kivételes háborús intézkedéseket — amelyeket a központi hatalmak rendeltek el — függesszék föl, ill. hatálytalanítsák. Csakhogy a 297-ik fejezet (cikk) igy szól: „a szövetséges és társult hatalmak állampolgárai" itt tehát az a kérdés hogy mily föltételek mellett} tekintendő a kérdéses társaság „szöv. és társult hatalom" állampolgára gyanánt. A „Frédéric—Henry szénbányatársaság" Németországban volt etablirozva, de francia tőkével. A németek szekvesztrálták a társaság javait és a részvényeket eladták. A háború után a társaság reklamált. De a németek azt viszonozták, hogy ez egy német társaság volt, hiszen a társasági székhely Németországban volt. Ekkor tehát az a kérdés merült föl, hogy vájjon a társaság formális vagy valóságos karakterét kell-e predomináltatni. A vegyes döntőbíróság az utóbbi interpretáció mellett döntött. Tehát, ami fontos, ami a lényeg, az nem a külső forma, a társaság jogi megjelenése (látszata), hanem a vállalkozás reális karaktere. Ez a döntés a vegyes döntőbíróság harmadik ülésén hozatott. Érdekes megemlíteni, hogy ugyané bíróság egy másik osztálya — egy biró-elnökből és más tagokból összeállítva — ugyanebben az értelemben döntött a „Damaszkusi Vasúttársaság" contra „Bagdadi Vasúttársaság" ügyében. Tudott dolog, hogy a régi ottomán birodalomban igen heves küzdelem volt a vasut-koncessziókért az egyes európai főhatalmak között. De természetesen alkalmazkodni kellett elsősorban az ottomán törvényhozáshoz és mivel ez azt határozza, hogy egy társaság csak ugy kaphat koncessziót, ha ottomán forma szerint alakul meg, ezek az idegen tőkéjű társaságok, amelyek az idegen államok által vannak dirigálva, először kénytelenek voltak magukat ottománná naturalizálni. így pl. a „Daamszkusi Vasúttársaság" (ez Loucheur vállalata) francia vállalkozás volt, a „Bagdadi Vasúttársaság" pedig német. Megérkezik a békeszerződés, amely a következőket határozza el a 30á-ik fejezetben: „azok a nézeteltérések, amelyek a békeszerződés életbelépése előtt megkötött szerződésekre vonatkoznak, a szövetséges és társult hatalmak állampolgárai és a német állampolgárok között, egy vegyes döntőbíróság által lesznek szabályozva." Ilyen nézeteltérések vol-