Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - A jogi személyek állampolgársága

309 etablirozva van és az a forma, amely szerint funkcionál, nem mások, mint egyszerű külszin (etikett) és hogy e külső lát-* szátokon tul kell keresni, vájjon a társaság nincs-e ellenséges (külföldi) személyek által igazgatva és hogy nem ellenséges (külföldi) tőkék által funkcionál-e. (A Cour de Cassation 1915 jul. 30-iki határozata, Lenzburg-ügy.) Angliában ugyanolyan fluktuációja volt a jurisprudentiának, mint Franciaországban. Ugy tekintették, hogy egy társaság, még akkor is, ha a részvények többsége idegen kezekben van is, angol állampolgár akkor, ha társasági székhelye Angliában volt etablirozva. De csakhamar megjelent a lordok házának egy igen figyelemreméltó határozata, a hires „Society Continental" (Continental-társaság)-ügyben. A „Continental-társaság" egy pneumatikgyár volt, amelynek Angliában és Franciaországban fiókjai voltak, de amelynek anya-társasága Németországban van. Az angliai fiók-társp.ság 25.000 részvénye közül 23.398 volt a németanya-társaság birtokában, az összes többi részvény — egyetlen egynek kivételével — Angliában lakó német állampolgárok tulajdonában volt. Az elsőfokú angol biróság a külszínhez tartotta magát és azt Ítélte, hogy a társaság angol. De végső fokon a lordok háza megsemmisitette az Ítéleteit és azt Ítélte, hogy ez a társaság a valóságban német. A lordok házának ez a hires 1013 június 30-iki határozata valóban igen motivált volt. (V- ö. e tárgyra vonatkozólag a „Revue Darras—Lapradelle" 1913-iki évfolyamainak 507—517. oldalait, egy belga professzor erről szóló igen érdekes cikke.) A kontroll fogalmát vette tehát a lordok háza alapul az ő hires meghatározásához, a társaságok nationalitására vonatkozólag. (Fönti példában a „Continental-társaság" ellenséges kontroll alatt állott, mivel a részvényeknek majdnem teljessége az ellenséges anyatársaság tulajdonát képezte és a többi közül egyetlen egy volt egy valódi angol állampolgár tulajdona.) Ilyenmódon az összes társaságokat meg lehetett fogni. De nemcsak az antant-államokban fejlődött ki ez az uj irányzat. Németországban is, ha egy akármilyen társa^ 6ágban a tőke nagyobb része valamelyik antant-állam által szolgáltattatott, a tőke és a társaság összes értékei (javai) szekvesztráltattak. A versaillesi béke (és a trianoni is) szintén a kontroll kritériumát fogadta el a társaságok nationalitásának meghatározásának bázisa gyanánt. Ez a félfogás következik a versaillesi béke 74. és 297. §-ának szövegéből, amely §§-ok kifejezetten az ellenség által „kontrollált" társaságokról szólnak. Különben is, a „Francia—Német vegyes döntőbíróság" (Tribunal arbitral mixte franco-allemand) két határozata óta