Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - A jogi személyek állampolgársága

308 vazási feltételek (quorum) szerint. Ezen szavazási feltételét szerint u. i. nem többség, de egyhangúság volt szükséges. Meg kell jegyezni különben azt, hogy ez nem volt igy kifejezetten megformulázva, de ez a föltétel nagyon világosan következett a törvény textusából. De hogy visszatérjek a háboruelőtti francia törvényhozásra, a keresk. társaságok nationalitásának determinálására vonatkozólag, ez olyan volt, hogy pl. két német, tegyük föl két hamburgi fegyvergyáros, ha Párisban társultak egy üzlet alapitása céljából, akkor ez a társaság francia nationaÜtásu volt és ennek következtében ezeknek a németeknek jogában állt követelni társaságuk számára — az 1916-os törvény előtt — oly előnyöket, amely előnyöknek tulajdonképen szigorúan nemzetieknek kellett volna lenniök, mint pl. hajózási kedvezmények, szubvenciók kiutalása, stb. És ez az eredmény talán kevésbbé volt megütközést keltő a részvénytársaságoknál (sociétés anonymes), mert kevésbbé tünt föl; mindez azonban nem akadályozta meg, hogy azon a napon, amelyen a háború kitört és amikor tisztán kellett látni e részvénytársaságok ügyeiben, végre is észrevették ennek a rendszernek hiányosságait és a francia törvényhozás továbbfejlődött. A helyzet tehát megváltozott a háborúval. Elérkeztek a „valódi társasági székhely" classicus rendszerének föladásához, azért, hogy megakadályozzák, hogy az eddigi törvény dacára mégis üzleti összeköttetés (kereskedés) legyen az ellenséggel fönntartható. Ugyanis tényleg előfordult, hogy számos társaság, amelyek Franciaországban németek által, német tőkével alapittattak és amelyek német anya-társaságok igazgatása alá voltak helyezve, továbbra is fönnáltak és működtek Franciaországban, azaz a német tőke számára tovább is hozták a hozadékot; mert u. i. ha a szokásos kritériumot tartották volna szem előtt, azt kellett volna mondani: a társasági székhely Franciaországban van, tehát a társaság francia, és kell, hogy továbbra is fönnálljon. Tul kellett tehát a társaság formáján, a külső maszkon •menni, hogy magát a vállalkozást érjék (fogják meg). Kezdetben mégis haboztak elfogadni azt az álláspontot, hogy oly társaságok, melyeknek társasági székhelye Franciaországban van, lehessenek wem-franciák. De a jogtudomány csakhamar elhatározta magát; döntők voltak ez irányban főleg a Rouen-i törvényszék határozatai (1915 május 1., 1915 nov. 3., 1916 jan. 19.). Ezután a reakció komolyan is föllépett: véglegesen kifejezésre jutott a Semmitőszék (Cour de Cassation) hires határozatában a Lenzburg-ügyben. Ez az uj jogtudományi gyakorlat ugy tekinti, hogy a társaság nationalitásának megitélésénél az a hely, ahol