Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - A jogi személyek állampolgársága

307 Itt viszont az az első és legfontosabb kérdés: hogyan disztingválandó a társaságok nationalitása? Eddig két módot alkalmaztak. A háború eló'tt a francia jogtudomány — különben majdnem mindenütt ezt a rendszert fogadták el — a társaságok nationalitását valóságos székhelyük (siége effectif) szerint determinálta. Különben igen sokáig haboztak, amig ezt a kritériumot fogadták el. így pl. először azt proponálták, hogy a jogi személyek annak államnak polgárai, amelyhez tagjaiknak többsége tartozik. De ez ellen azt a jogi argumentumot hozták föl, hogy ha egy jogi személy nationalitása gyanánt tagjai többségének nationalitását ismerjük el, ez annyi volna, mint elismerni ezáltal a társaság jogi személyiségét, mint egy, a tagoktól teljesen különálló abstrakt valamit — ez pedig egy vitás jogi fenomén. Egy másik propozició volt a „jus soli" alkalmazása a jogi személyekre: a társaság születési (keletkezési) helyének nationalitását kapja. Csakhogy erre azt az ellenvetést lehet tenni, hogy a születési (keletkezési) hely lehet teljesen akcidentális (esetleges) és hogy talán oly okokból lett választva, amely semmi kapcsolatban sincs a társaság céljával. Ellenkezőleg, ez a szisztéma bámulatos jól használható ki a törvény megszegésére. Végül egy harmadik rendszer szerint a keresk. társaság annak az országnak nationalitását kapja, amely ország a társaság tevékenységének szintere. De mi a teendő akkor, ha a társaság működése több országra terjed kif Ennek megoldása lehetetlen volt, ugy hogy egy negyedik rendszerhez érkeztek el: a jogi személy annak az országnak nationalitáeával bir, ahol lakóhelye (domicile) van, azaz társasági székhelye (siege social). Különben ez a társasági székhely csak' akkor bir értékkel, ha nem a törvény kijátszására választatott. Ennélfogva egy előzetes vizsgálatra volt szükség, amely a társasági székhely komolyságát állapitotta meg. Ez utóbbi szisztéma az, amelyik a jogi gyakorlatba és a törvényhozásokba átment. Ez a rendszer alkalmaztatott Franciaországban és gyarmataiban is (nevezetesen Maroccoban). E francia törvény szerint: „La société a la nacionalité du pays oű elle a établi son siége social, á condition toutefois, que cet établissement n'ait pas été fait en trande de laloi." Azzal is foglalkoztak, hogy a keresk. társaságok tudjájs-e változtatni nationalitásukat. Égy 1913-iki francia törvény megengedi a keresk. társaságoknak a nátionalitás változtatását; de ez a változtatás nem foglalhat helyet ezen társa-i ságok igazgatóságának (conseil d'administration) szokásos (folyó) tanácskozásai számára rendszerint megállapított sza-