Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

10 hoz. „Quid magis desiderat anima, quam veri tatén? — kérdezi sz. Ágoston. Lelkünk égő szomjuságával és minden erejével sóvárogja az igazságot „még pedig egyre több, mélyebb és teljesebb" igazságot. Elfáradhatunk az igazság keresésében, az utána való vágyakozásban azonban soha sem fáradunk el. Ujjongunk, ha megismerjük, még jobban, ha diadalra juttatjuk. Az igazságtalanság1 lesújt és fellazit s megmozgatunk eget és földet, csakhogy győzzön az igazság. Valóban, a szereteten kivül semmi sem nagyobb, mint ő, semmi sem erősebb. Mint minden logikum, ugy minden igazság szükségképen és elnyomhatlanul érvényesülni akar, ez az okav hogy a szellemet, a lelket s minden erőit ösztönzi, hajtja, hogy megismerje, keresse és megvalósitsa őt. Ezért végtelen s annál lángolóbb bennünk a vágy ós a törekvés: megismerni, birni ós megvalósítani az igazságot, minél nagyobb,, minél magasabb s minél fensőbb rendű, vagyis minél több igazságot magában foglaló az az igazság, amelynek a dolgokban és a dolgok rendje szerint érvényesülni kell. Természete szerint az igazság is érvényesülni kiván ós ehhez, ha talán lassan, de biztosan ható elég ereje is van. Benső erejétől kapja lendületét, amellyel áthatol a sötétségem vagyis a tévedéseken, — melyek különben útját jelölik — keresztül tör az akadályokon ós legyőz minden nehézséget. Elnyomhatatlanul ós megingathatlanul székel a dolgok mélyében, a történések sodrában és főleg kitéphetetlenül él lelkünknek szentélyében. Lelkünk az igazsághoz gravitál szüntelenül ós ellenállhatlanul. A világosságnak legtisztább s legbővebb forrása. Égő vággyal szomjúhozzuk és nemcsak miegiközeliteni, de birni is óhajtjuk. Nálánál drágábbat, értékesebbet, boldogitóbbat, szebbet nem ismerünk és feláldozunk érié mindent, édes nyugalmat s ha kell, az életet is. És végül az a természete, hogy anreolája, az érte való küzdelem tüzében fénylik legjobban. Ezért lehetnek és vannak vértanúi, imádói és papjai is. Ez utóbbiak közé tartozik a biró is, aki Ítélkezéssel szolgálja őt. Mint mindennek, az Ítélkezésnek is meg van a saját természete! Természete, amelyet meg nem tagadhatunk, mely ellen árulást el nem követhetünk, amelyet követnünk kell s amelynek érvényesülnie kell. Ez a természet a jogeset elbírálásánál és megint csak a jogeset természetének megfelelő módon érvényesük Hogy azonban az érvényesülés mikéntjét megismerjük, rövid feleletet kell adni arra a kérdésre, hogy mi is a jogesett E részben abból indulok ki, hogy az emberi és a világtörténesek: folyamatok, melyeknek eredietük, forrásuk, azután medrük, útjuk s végül céljuk van. Erőt fejtenek ki, tehát hatásuk van; mozognak, tehát élnek. Az élet sodrában