Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

11 állanak s ezt a sodrukat ők maguk idézik elő azokkal a hatásokkal, melyeket eredményeznek. Ezen történések közé tartozik a jogeset. Hogy azonban ilyenné váljék a történés, kettő szükséges hozzá. Először, hogy jogi hatása legyen, jogi szabályozás alatt álljon. Ennek előfeltétele, — amit sajnos, ehelyütt csak épen érinteni lehet, de nem fejtegetni — hogy erkölcsi értéke legyen. Ami az erkölcs, vagy legalább is a társadalmi erkölcs rostáján — mint erkölcsi szemét — áthull, annak jogi hatása csak negatív lehet, az csak bűneset lehet. Ebből a szempontból előlegeznem kell, hogy az Ítélkezésnél az első szempont az erkölcsi értékelés szempontja. Ez az az athmosphera, amely a birót kell hogy körülvegye. Ami erkölcsileg értéktelen, az tehát nem lehet jogeset. A másik, ami szükséges ahhoz, hogy a történés jogesetté minősüljön, az, hogy érvényesülésre, megvalósulásra törjön. Történés, amely nem akar, vagy amelynek nem kell érvényesülni s amely nem küzd, nem harcol az érvényesülésért, az nem jogeset. A jogban u. i. mint az igazságban is — amelynek szempontja alá esik — hatalmi, érvényesülési tendencia van. Ezért van, hogy a jogesetnek is harc, sőt végsőig menő harc az alkotó eleme; ami pedig e harcra képesiti, az a benne rejlő életerő: az igazság és az ennek megfelelő jog, amely mindig magából a jogesetből sarjadzik ki. Ha most már ezt a történést megérteni s ilyen módon megítélni akarjuk, bele kell merülni az ő folyamatába, az ő sodrába és ebben megragadni és ami fő: a folyamatból ki is emelni egyfelől azt, ami a folyamat többi anyagától, az őt körülvevő más történésektől, tényektől, erőktől, viszonyoktól megkülönbözteti, másfelől pedig megismerni azt, amitől szinét, formáját kapja, ami jellegét teszi, vagyis ami a benső lényegét, mint a különböző és egymásra ható és egymástól függő tények, erők, viszonyok eredőjét, átfogóját alkotja. Mindennek a megragadása, mindennek a történések folyamatából való kiemelése az, ami az Ítélkezés problémáját alkotja. Miként történik ez? Annyi, mint megmondani, hogy miként születik meg az ítélet? annyi, mint kutatni, hogy az ítélet a megismerésnek) pusztán logikai terméíke-e, vagy egyúttal az átélésnek is a gyermeke? E részben sokan3 Bartolusra, tehát postgloszatorjogászra, az uj korból pedig Gaussra, tehát matematikusra hivatkoznak. Bartolusról az van megírva, hogy ő meghozván az ítéletet, odaadta Tigrinus barátiának azzal, hogy keresse meg a Corpus iurisban az indokoláshoz szükséges helyeket. Ezt állitóan azért tette, „mert neki rossz az emlékezete." Gauss pedig azt mondotta, hogy ő gondolkodása eredményé3 Nálunk a genialis Batangaxtem Izidor: A biró oitnü dolgozatában.