Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

Megdöbbentő ez az eredmény azért, mert az igaz tudomány haiadasa nincsen s nem lehet ellentétben a lélek kimélyitésével, megnemesitósével, sem az eszmények, az absolutumok tiszteletével, de az Isten imádásával sem, mert hisz az igazi tudomány igazzá, szerénnyé tesz, Istenhez, önmagunk felett való uralomhoz, igazsághoz és szeretethez, — élethez és eszményekhez vezet. Hogy tehát a tudományok és a technikák haladásának a közel múltban mégis a jelzett hatása volt, hogy azok kiolthatták a lélek legmagasabb eszményeinek a világát és a lelkeket üditő forrásokat kiszáríthattak, — csak ugy történhetett meg, hogy mindent racionalizáltak, mindent mechanizáltak és mindent materializáltak, mindent utilizáltak.1 Csak ilyen módon történhetett meg, hogy uralkodóvá lett az u. n. dollárhlozófia, mely az igazságot is az életre való hasznosság kritériumával méri; csak igy következhetett be az erkölcsi értékeknek 50, sőt 100%-ra való lebélyegzése vagy épen moralinmentesitése s a legszentebb dolgoknak profanálása. Az olyan tanok mellett, amelyek szerint az erény és a bün csak olyan gyártmányok, mint akár a cukor vagy vitriol, nem csoda, hogy az emberek megzavarodtak a jó ós rossz között való különbségtételben. Annak a hamis tannak pedig, hogy nincsen akarat-, nincsen erkölcsi szabadság s igy nem lehet erkölcsi felelősség sem, szükségképi következménye, hogy az emberek lelkiismerete megzavarodott, a felelősségérzet pedig eltompult. Amikor pedig az élet kiélésének jogát — nem a munka, nem az eszmények, hanem az élvezetek és az érvényesülés irányában olyan erősen és lármásan követelték, megérthetővé vált: a kiélést követő testi kimerültség, lelki üresség és életuntság. A mindent racionalizálni* materializálni, mindent utilizálni törekvés mellett megérthetővé vált: a lelkek megbénulása, az akaratnak elgyengülése, sőt nélkülisége is, — a lelki szárnyszegettség, a szeretetnek és a hűségnek hiánya, de a börtönök teltsége is! Amikor pedig a lelkekből kilopták a vallás vigaszát, a kegyeletet ós a tisztelés érzetét, csak természetes, hogy az élet a hatalom, a pénz és az élvezetek után való vad hajszává fajult s hogy összeomlott az egyén, a család, a társadalom, sőt az állam is. Mert hiszen megingott minden, mert minden alá volt aknázva s az elvetett szélből csak vihart lehet aratni. E vihar okozta ingásban fájdalmasan kellett belátni, hogy gyászosabban, végzetesebben egy korsza-k sem tévedett s a túlhevített vágyakat egy korszak sem elégítette ki olyan kevésbbé, mint épen a tudományok ós a technikák fényes korszaka. De a lelketlenül félrevezetett emberi szellemnek ebből származó gyötrő nyugtalanságában, melyet sem aa élvezetek serlegé1 L. Nagy József: A mai filozófia főixó-nyai. 1*