Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

61 egyesbiró a járásbirósági eljárás szabályai szerint jár el. Ezzel szemben a most kiadott rendelet fenntartja az 1920. évi rendeletnek ama rendelkezését, hogy a törvényszéki egyesbiró a törvényszéki eljárás szabásai szerint jár el. Az uj rendeletnek ez az állásfoglalása arról tesz tanúságot, hogy a kormány nem ragaszkodik a törvényjavaslat emliteti rendelkezéséhez, hanem ezt a kérdést újból megfontolás tárgyává kívánja tenni. A rendelet a polgári perrendtartás életbelépése előtt meginditotl régi perekben is korlátozza a fellebbezést. Tízezer koronán alul a törvényszék Ítélete ellen, százezer koronán alul pedig a kir. ítélőtábla ítélete ellen kizárja a fellebbezést. Ez összhangban van a rendeletnek járásbíróság! ügyekben felállított fellebbviteli értékhatáraival. A tengerészeti ügyeket az 1912: LV. törvénycikk a fiumei birótságok kizárólagos hatáskörébe utalta. Fiúménak elszakítása következtében ezekben az ügyekben minden egyes esetben a Kúriának kellene az eljáró bíróságot kijelölni, hogy a fél bírósághoz jusson. A rendelet ennélfogva ezeket az ügyeket a budapesti kir. törvényszék és a központi kir. járásbíróság kizárólagos hatáskörébe utalja és a járásbirósági hatáskör tekintetében itt is felállítja az ötszázezer korona értékhatárt. Fontosak a rendeletnek átmeneti rendelkezései. A rendelet abból indul ki, hogy a bíróságok tehermentesítése sürgős, ennélfogva az átmeneti rendelkezéseket olykép szabályozza, hogy ez a tehermentesítés minél előbb megtörténjék. Ez volt az 1920. évi rendelet álláspontja is, amelyet a rendelet lényegében, mindamellett egyes módosításokkal követ. Emellett az álláspont mellett azonban a rendelet ügyel arra is, hogy átmeneti rendelkezéseivel a birósági ügymenetben zavart ne okozzon. Ennek az utóbbi szempontnak folyamánya az, hogy az ötvenezer és ötszázezer korona érték között levő pereket nem téteti át a törvényszéktől a járásbírósághoz, még akkor sem, ha a törvényszék nem is kezdette még meg az ügy tárgyalását, hanem ott hagyja a törvényszék hatáskörében. Hogy a törvényszéknél maradó ezekben az ügyekben azonban a Curia mint felülvizsgálati bíróság ne vétessék túlságosan igénybe, azt rendeli, hogy százezer korona értéken alul ezekben a perekben a kir. ítélőtáblának mint fellebbezési bíróságnak ítélete ellen nincs felülvizsgálatnak helye. Miután a rendelet uj szabályai szerint a felek százezer korona értéken alul a törvényszéknek, mint fellebbezési bíróságnak ítéletébe bejenyugodni kénytelenek és az ellen felülvizsgálattal nem élhetnek, az 1923 január 1. napja előtt megindított perekben nem adhat panaszra okot az. ha ugyancsak százezer korona értéken alul a kir. ítélőtáblának mint fellebbezési bíróságnak ítéletébe belenyugodni kénytelenek. A járásbirósági ügyekben megállapított fellebbezési és felülvizsgálati értékhatárok alkalmazása tekintetében a rendelet alzt a szabályt állítja fel, hogy az uj értékhatár akkor irányadó, ha az ítéletet, amely ellen fellebbvitellel élnek, a rendelet életbelépése után hirdették ki. A polgári perrendtartás életbelépését megelőző időben indított régi perekben e részben az ítélet hozatalának ideje irányadó. Ugyanígy, mint a törvényszéken megindított ügyeket a törvényszéknél, a járásbíróság előtt 1923 január 1. napja megindított ügyekel a járásbíróságnál hagyja meg a rendelet abban az esetben is, na az értékhatár felemelése következtében a községi bíróság hatáskörébe tartoznának is. — A fent említett törvényjavaslatban foglalt más eljárási szabályokat, mint pl. az előkészítő iratoknak korlátozását, a járásbirósági eljárásban előkészítő iratok alkalmazását, a tanú kihallgatásának széles körben kiküldött vagy megkeresett bíró utján felvételét a fellebbezési eljárásban a felek előadásának helyettesítését a bírói előadással stb. a rendelet nem tartalmazza, mert szigornan ragaszkodott ahhoz, hogy