Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

62 csakis a 3329/1920. M. E. számú rendelet szabályozásának körében maradion és ezt a szabályozást csakis abban a mértékben módosítsa és kiegészítse, amelyben az feltétlenül szükséges. Fodor Ármin. A Bp. 256. §. uí. bek. alapján sneg leheí-e hosszabbítani a Sí. 53. §-ában meghatározott határidőt? Irta dr. Méhes Ignác budapesti kir. Oüníető törvényszéki biró. Tarnai János kír. curiai ny. tanácselnök a Büntető Jog Tára 1922. évi 14. számában (209. oldal) azt állítja, hogy ,,ha terhelt kérésére a vádirat a Bp. 25(3. §. ut bekezdése értelmében védő réi/ére is kikézbesittetik: ugy a valóság bizonyítására a Sfc. 53§.a által megállapított határidő a vádiratnak védő részére történt kézbesítésétől számítandó." E kiváló sajtó jogászunk megbeszélésében ugy dönti el a kérdési, hogy az világos, minden további elméleti érvelés felesleges. „A kérdés több az egyszerű terminuskérdésnél", legyen szabad ezért az audiatur et altéra pars elve alapján a kérdést más oldalról megvilágítanom. Tarnai János felfogását szerény nézetem szerint osztani nem tudom, mert megbeszéléséből kifünőleg azt állítja, hogy a St. 52. §-a a Bp. 256. §-át kifejezetten érvényben tartja s igy a St 53. <j,-ában megjelölt 8 napi határidő a Bp, 256. ut. bek. értelmében a vádiraönak a védő részére történt kézbesítésétől számítandó. Igaz ugyan, hogy a St. 52. §.a a Bp. 256. §-át érvényben tartja de felfogásom szerint az nem a St. 53. §-a szerinti valóság bizonyításának határidejére, hanem csupán a Bp. 256. §-a szerinti kifogás beadhatásának határidejére vonatkozik, ebből kifolyóan szerény nézetem szerint az döntendő el, hogy abban az esetben, ha a Bp. 256. §. ut bek. alapján a bíróság a védő részére a vádiratot kikézbesiti, ezen további 8 napi határidő a sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt folyamatba tett bűnügyekben a Bvt. 13. §-ában irt valóság bizonyítására vonatkozó, a St. 53. <$>-ában jelzett határidőre is kiterjeszthető-e? Vizsgáljuk e célból a kifogás és a valóság bizonyításának egymás melletti viszonyát. A kifogás célja háromféle lehet: 1. A;agy az ügynek más hatáskörű vagy illetékességű bírósághoz való utasítása. 2." vagy az eljárás kiegészítése. 3. vagy megszüntetése. A valóság bizonyításának végső célja, hogy rágalmazás és becsületsértés vétségének megállapítása kizárassék. A kifogás a vádirat és pedig annak minden pontja ellen irányul, tartalmára a Bp. 257. §-a exemplificativ felsorolást ad s az egész védelmi jellegű, a vád állításait kívánja megdönteni. Ezzel szemben a valóság bizonyításának tárgya> az állított tények igazolása, tartalma a vád tárgyává tett tényállításokra vonatkozó tények s azok bizonyítékainak előadása; támadó jellegű, aiem a vád tárgyává tett tények megdöntésére, hanem azok valóságának igazolására irányul. A kifogás jogi érvek felsorakoztatása, addig a valóság bizonyítása tényekre vonatkozó utalás, a vád jogi fejtegetéseivel nem is igen foglalkozik. A kifogás általános eljárási szabály, a valóság bizonyítása csak rágalmazás és becsületsértés esetén alkalmazható, kivételes intézkedés. A kifogás alapján a vádtanács adott esetekben megszüntető határozatot is hozhat, mig rágalmazás és becsületsértés vétsége esetében a vádtanács nincsen jogosítva a valóság bizonyítása címén az eljárást megszüntetni. (Bjt LIH. 51. lap.) A kifogás a vádirat kézbesítése után s csak 8 nap. illetve a Bp. 256. ut. bek. értelmében a védőnek való kikézbesítéstől számított további 8 nap alatt tehető, előbb nem is volna értelme, addig a való-