Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

A magatartás büntetőjogi értékelésének általános irányelvei a tételes büntetőjogokban több-kevesebb határozottsággal jutnak kifejezésre és minél nagyobb ez a határozatlanság, annál tágabb tere van a véleménybeli eltéréseknek az elméleti tudományban. A tételes jogtudomány sajátos természeténél fogva az eredmények vannak inkább fixirozva, núnt a kiindulási pontok. így megegyezik mindenki abban, aki a büntetőjog tudományos müvelésével foglalkozott, hogy bizonyos emberi magatartásokat büntetni kell. Azok a gondolatirányok azonban, amelyekben baladva az egyes jogi gondolkodók ezt az evidens helyességü és a büntetőjog világában noli me tangere-nek tekintett végső eredményt gondolatviláguk egységre törekvő szintézisébe beilleszteni törekedtek, hihetetlenül változatos és tarka képet mutatnak, amelyből a zavaros színfoltok sem hiányoznak. A kiindulási pontok és módszerek sokfélesége mellett is abban a kérdésben, hogy miképen történjék ennek a büntetés alá eső körnek a kitöltése, — eltekintve a gondolkodásnak egynémely, Istennek hála elhanyagolható mennyiséget jelentő kisiklásaitól, — bizonyos egyöntetűség uralkodik, amelyik sokkal nagyobb, mint azt a büntetőjog terén mérkőző szellemirányok képviselői — hiszen ez a mi stúdiumunk par exeellence csatatérnek alkalmas terep — bevallanak. Lesz alkalmam rámutatni az egyöntetűségre éppen ott, ahol a divergenciát a legtüntetőbb pózokkal szeretnék hangsúlyozni. Ilyen fix pontja a büntetőjogi gondolatvilágnak, ahol a keresett érintkezési pontot a pszichiátriával mindjárt megtaláljuk: a beszámítás kérdése. Ennek a szilárd fundamentumán áll a büntetőjog, mint szellemi foglalkozás, művelőinek egész tábora, legnagyobb részt kifejezetten, — azonban be nem vallottam, de könnyen kimutathatóan szintén erre a rocher de bronze-ra kénytelen támaszkodni az amoralisztikus büntetőjogi alapvetés hirdetőinek kicsiny s napjainkban újra hangos tábora is. Mindannyian hivatásunk alfájának valljuk a Code Pénal-nak a törvényirás utolérhetetlen művészetével remekbe készült 64. artikulusát: 11 riy a ni crime ni délit, lorsque le prévenu était en état du demence au temps de Vaction. Büntetőjogi értékelésnek csak a beszámíthatóság határán innen van helye, — a beszámíthatóságon túl megszűnik a büntetőjog, a bűntevő őrült fogalma contradictio in adjecto. A politikai psychopathákat mint minden más psychopathát akkor vállaljuk, ha a beszámithatóságon innen vannak. Ellenkező esetben át kell engednünk őket a terápiának, az egészségügyi, a gyámügyi igazgatásnak, sőt ha úgy tetszik, bár itt hivatásunknak egy másik, szintén felettébb kényes u. n. garanciális határába ütközhetünk s épen azért ezt a lépést nagyon nem szivesen tesszük, bizonyos vonatkozásban a biztonsági