Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

48 rendészetnek is. Ez a garanciális határa a mi hivatásunknak gyakorlati — politikai megfontolásokon alapul s kissé több tagitást enged, a beszámithatóság által vont határvonal azonban merev és áthághatatlan ércfalként mered elénk, mint hivatásunk abszolút, tehát etikai (vagy forditva is mondhatnám etikai, tehát abszolút) természetű követelménye. A beszámitás alatt azt az Ítéletet értem, mellyel valamely magatartást valakinek egyéniségével oly vonatkozásba hozunk, hogy annak alapján afelett helyeslő vagy rosszaló értékitéletet mondunk. Erre az axiológiai műveletre alapitjuk a felelősségre vonást mint a gyakorlati cselekvőség egyik aktusát, vagyis azt, hogy a rosszaló értékitélet kapcsán a cselekvővel szemben hátrányos konzekvenciákat érvényesitünk oly magatartásaiért, melyeket egyénisége kifolyásai gyanánt Ítéltünk meg. A beszámitás tehát szükségképen a tettre, a feleletrevonás a tettesre vonatkozik, talán ebben, a minden nyilvánvalósága mellett is latens igazságban van a megoldása annak a nagy kereszteshadjáratnak, amelyet a kriminálpolitikai irányzat folytat Schopenhauer mondása ellenr mely szerint a tettet és nem a tettest kell büntetni. Ha pedig feleletrevonáson, mint előrebocsátottam, hátrányos konzekvenciák érvényesítését értjük, akkor szoros értelemben vett felelősség csak a büntetőjogi, mert egyedül itt érvényesül a jogban deterioráló célzat, mig a jog egyéb ágazatai a melioráló célzat jegyében hatályosuínak s a hátrányos konzekvenciák csak elkerülhetetlen reflexhatások, így a kártérítés a károsult helyzetének javítását intenciónál ja s csupán elkerülhetetlen reflexhatása az, hogy egyben a károkozóra hátrányt is jelent. A jogi felelősség minden más alakja tehát egészen más térre tartozik, mint a büntetőjogi. A büntetőjogi felelősségre vonásnak előfeltevése ugyanaz, mint az etikai értékítéleté: egy alap, amely a felelősségre vonást lehetővé teszi, a beszámitás. Az etikai és a büntetőjogi értékitélet előfeltevései azonosak. Ez is olyan tétel, ami meglehetősen általános elismerésnek örvend. A nagy szakadás a gondolatvilágban ott kezdődik, ahol a beszámitás végső előfeltevéseit keressük. Azok közé tartozom, akik szerint a beszámításnak egyetlen alapja lehet: az akarat szabadsága. Nemcsak abban aa értelemben, mint a pszichológiai determiriizmus etikája tanítja, hogy a rosszaló ítélettel sújtott magatartásnak az egyéniség kifolyásának, a jellem produktumának kell lennie. Nem érhetjük be azzal, hogy a szóbanforgó magatartás nem az egyéniségen kivül álló vak természeti erők produktuma: nem elég, ha a cselekvés, Förster szavaival nem periferikusan, hanem centrálisán van motiválva. Az akaratszabadsá-