Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Ungarische Bibliothek

24 IRODALOM. Ungarische Bibliothek. „ Für das Ungarische Institut an der Universítát Berlin, herausgegeben von Róbert Gragger. Zweite Reihe. 1. Ungarisches Privatrecht, von Anton Almást. I. Band. Berlin und Lcipzig 1922. Vereinigung wissenschaftlicher Verleger. Walter de Gruyter & Co. I—XI : 1—332. 1. A Gragger-féle berlini „Ungarisches Institut" nagy szolgálatot tett a magyarságnak azzal, hogy kiadványainak második sorozatát Almási magánjogával nyitotta meg. Nem, mintha a külföld előtt, a mi több tekintetben különleges helyzetű magánjogunk teljesen terra incognita lett volna, mely a felfedezést várta, de mert a mai viszonyok közt méltán nagyarányúnak tekintendő, 2 kötetre szánt irodalmi vállalkozással, a magyar tudományos jogirodalom magasfoku fejlettségét egyik legeredetibb és legegyéniesebb művelőjén keresztül mutatja be s a kiadó intézet külön céljaitól függetlenül is egy igen érdemes és figyelemreméltó rendszeres magánjog megjelenése adott alkalmat. Szerzőnek kipróbált irói tolla, eddigi munkáinak hosszú sorozata teljes garanciát nyújtanak az iránt, hogy a könyv más, mint alapos, körültekintő munkásság eredménye nem lehet; de viszont ebből az is következik, hogy Almási Antal túlnőtt már régen azokon az üres köznapiságokon, melyekkel újonnan megjelent könyveket, azok elolvasása nélkül, regisztrálni szoktak, s tüzetes kritikát éppen azért, mert mindig érdemes dolgokat hoz, minden esetben méltán elvárhatja. Ha tehát az itt adandó rövid véleményes ismertetés arra fekteti a súlyt, hogy azt emelje ki, ami a könyvből hiányzik, és azt kifogásolja tartalmában, amit elhibázottnak tart: ugy ezzel éppen annak irodalmi súlyát és jelentőségét óhajtja kidomboritani. Mert ami jó, ami helyes: az úgyis beszél önmagáért; recitálására és elismerésére: a szót vesztegetni felesleges. Az adott körülmények között, mikor a megbeszélendő munka a tudományos mellett propaganda célokat is szolgáló irodalmi vállalatban látott napvilágot: első kérdésként az nyomul előtérbe, hogy hazai magánjogunknak, a német jogász közönség számára készült ez a feldolgozása önmagában való tudományos értékén kivül megtudta-e találni egyúttal azt az utat is, mely az „Ungarisches Institut" által tört nyomokon a nagy német nemzet sokszorosan felfokozott rokonszenvéhez hozzávezethet? A német jogtudomány előtt nincs idegen jogrendszer, mely merőben objectiv alapon már tudományos érdeklődést ne keltene. Ma azonban ennél az objeetiv érdeklődésnél többre törekszünk, s a Gragger-féle kiadványok a különös előszeretet, a meleg rokonszenv felkeltését és ébrentartását kivánják szolgálni minden olyan vonatkozásban, mely a magyar kulturvilágot a hatalmas nyugati szomszédéval érintkezésbe hozhatja. Almási könyvének várható sikerét először is ebből a szempontból kell mérlegre tennünk. A feladatnak ezt az ágát kétségtelenül szerző is érezte s a „Magyar magánjog jellemzése" cim alatt műve élőbeszédében ennek a feladatának óhajt megfelelni. Rámutat arra, hogy magánjogunk számos germánjogi elemet vett kölcsön, de azokat egy speciális, nemzeti eszmevilágba vonva be egészen átegyénesitette; hangsúlyozottan emeli ki azt a feltűnő önállóságot, mely a jogfejlődést a római jogi receptióval szemben megvédte és megtartotta abban a vágányban, mely a jogrend codificatio nélküli szokásjogi szervezetétől elhajolni ismételt és komoly kisérletek dacára sem volt hajlandó. Mindez rendkívül alkalmas arra, hogy a magyar magánjog iránt maradandóbb jellegű érdeklődést ébreszthessen, s erre törekszik szerző is, mikor akár az erősen egyénies jellegű jogforrási rendszert, akár a házassági vagyonjog és a törvényes öröklési jog különlegességét, avagy azt a minden kis mozzanatában bámulatot keltő munkát, amit a jogfejlődés az oetroyált osztrák polgári törvénykönyv anyagának feldolgozása és átala-