Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Ellentétes curiai joggyakorlat a bankjegyfelülbélyegzés körül

20 és az átlagember gondolkozásához, amikor az 1920 március 17-iki negotiostitium álláspontján van, mert ebben hitt és ehhez alkalmazkodott azon időben a gazdasági élet és az átlagemberek tömege is. De szerény véleményem szerint a II. polg. tanács döntése az igazsághoz is közelebb áll. A IV. polg. tanács szigora álláspontja csak látszólag védi meg a kivételesen éléslátásu adóst, a gyengét az erőssel, a pénzintézettel szemben. Nem védi meg az átlagemberek nagy tömegét, sőt ellenkezőleg, kiszolgáltatja a jól tájékozott és a hivatkozott kormányrendelettel amúgy is megvédett pénzintézetek önkényes könyvelési konstrukciójának, amire már fentebb hivatkoztam. Mert ha áll az, hogy 1920 márc. 17-én nem volt pénzintézeti ügyletszünet, vagyis a pénzintézet hitelezői késedelembe eshetett a fizetésre kész adósával szemben, akkor viszont a logika következetességével jogot nyert a pénzintézet arra is, hogy 1920 márc. ' 17-én a pénze fölött sem jogilag, sem fizikailag rendelkezni nem tudó hitelezője terhére vagy adósa javára oly belső bankműveleteket hajthasson végre, amelyek az akkor adott viszonyok szerint az üzletfél, vagy az államkincstár elháríthatatlan károsodását idézték volna elő. Amíg egyrészről csak szórványos azon esetek száma, amelyekben a fizetésre kész adós a tiltó kormányrendelet dacára a IV. polg. tanács álláspontja szerint meglehetősen bonyolult s különös éleslátást igénylő teljelsités felajánlását megkísérelte, másrészről sokkal nagyobb tömegű azon eseteknek száma, amelyekben a pénzintézetek 1920 március 17-én oly belső bankműveleteket végeztek, amelyek a tiltó kormányrendeletet pénzintézeti ügyletszünetnek minősítő és ehhez alkalmazkodó átlagembert vagy épen az államkincstárt károsították meg. Egy alapos pénzintézeti revízió nagy tömegét derítené ki az efajta eseteknek, amelyek a IV. polg. tanács álláspontja szerint az átlagember logikus gondolatmenetének érdemtelen megtorlásaként a tájékozatlan gyengébbre hárítanák át a felülbélyegzés kockázatát. Véget kellene vetni ezen ellentétes joggyakorlatnak és a tökéletlen 2260/1920. M. E. kormányrendeletet polgári teljes ülési határozattal kellene a pénzintézeti negotiostitium hatályával 1920^ március 17-ét illetőleg felruházni, és a gyakorlati élet felfogásával egyezőleg a rendelet mulasztását pótolni. Ugyanez alkalomból meg kellene oldani a jogosulatlanul áthárított kockázat jellegével biró pénztári elismervények kérdését is. Kinek tulajdonát fogja képezni az a pénztári elismervény, amelyet a pénzintézet jogosulatlanul állított ki üzletfele vagy a saját nevére? Vájjon elegendő-e ezen névre szóló értékpapír jellegével biró okmány tulajdonosváltozását ille-