Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Ellentétes curiai joggyakorlat a bankjegyfelülbélyegzés körül

21 tőleg az ítéleti enunciáció? Nem kell-e magára az okmányra rávezetni a birói Ítélettel megállapított névváltozást,^ s^ nem kell-e a pénzügyi kormánynál biztosítani ezen eljárásnak alakszerű elismerését? A Curia IV. polg. tanácsának 5797/1921. számú fentebb idézett'ítélete a pénztári elismervényt illetőleg a következő kijelentéseket tartalmazza: „De ez igény érvényesítésére az 1921:XXVI. t.-c. 7. §. sem nyujt alapot, az alperes által a per során tett ama kötelező ígéretre tekintettel, hogy az alperes kész a kereseti követelést kiegyenlíteni, amennyiben a csatolt pénztári elismervényben jelzett összegre időkpzben oly törvényes intézkedés történik, hogy azt az állammal szemben bármi módon értékesíteni lehet.. stb.", „mert az idézett rendelkezés általában csak az 1000 korona értéket meg nem haladó elismervények beváltása iránt rendelkezik, egyébként pedig az eredetileg kilátásba helyezett kamatozást is megszüntette, s nem létesített a pénztári elismervények helyébe adandó értékesíthető kamatozó értékpapírokat, hanem csak felhatalmazást adott, a pénzügyminiszternek kamatozatlan 60 év alatt kisorsolandó nyereménykölcsönkötvények cserébe adására. Ez idő szerint tehát a csatólt elismervény még nem alakult át értékesithetövé, és igy a fizetési kötelezettség feltételének beállta hiányában ez alapon sincs a keresetnek jogos alapja. A fent kifejtett anyagi jogszabályokkal ellentétben álló döntés ellen beadott felülvizsgálati kérelemnek mindezekhez képest helyet adva, a megtámadott Ítélet megváltoztatásával a felperes keresetét el kellett utasítani... stb." A Curia döntése nem terjeszkedett ki arra, hogy mi történjék a felperes által az alperes nevére jogosulatlanul kiállított pénztári elismervénnyel. Vájjon ezen pénztári elismervény most már a felperes tulajdonát képezi-e s azt a curiai ítélet jogereje folytán a pénzügyminisztériumnál saját nevére irathatja át, avagy ezen szabálytalanul foganatosított felül bélyegzési aktus következményeként nonvaleurró degradálódik, minek következtében ezen pénztári elismervényt sem a szabálytalanul eljáró felperes, sem pedig a jogalap nélkül birtokban levő alperes semmiféle célra fel nem használhatja? Mindkét esetben fontos állami érdeket képezett volna az egyik vagy másik irányban való birói döntés kinyilatkoztatása, vagy legalább is a periratokhoz csatolt pénztári elismervénynek a pénzügyi hatósághoz való áttéte a további eljárás és intézkedés végett, így azonban az ismeretlen fizetési képességű alperes a pernyertességen felül, még a pénztári elismervénynek is, amely az ő nevére szól, birtokában maradt és azt a pénzügyi szabályok érteimébon vagyonadójának f'izo-