Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 5. szám - Dato spanyol miniszterelnök gyilkosának kiadatása a Németbirodalom által
132 tikai indító okai, hanem magának a tényálladóknak politikai jelege, illetőleg ilyen jellegű tónyálladékkal való összefüggése tehát az, mely a bűncselekményt a kiadatási jog szempontjaiul poílitiikai deliktummá teszi. Ezt nézetünk szerint kétségtelenné teszi 1) az a körülmény, hogy a kiadatási szerződésekben rendszerint „politikai és azokkal összefüggő vagy kapcsolatos bűntényekről" van szó (L. kiadatási szerződéseink ide vonatkozó rendelkezéseinek részletes ismertetését Doleschall: Kiadatás. M. Jogi Lexikon, IV. kötet, 749. 1.). Kapcsolatos cselekményekről pedig csak akkor lehet beszélni, ha nem a motívumok alapján osztályozzák a cselekményeket politikaiakra és nem politikaiakra, mert hiszen a motivumok alapján ezek a kapcsolatos cselekmények is önálló és nem kapcsolatos politikai deliktumok volnának; 2) világosan bizonyítják ezt £.zok a szabályok, melyek a menedékjogot biztosító politikai deliktumok körét a fejlődós során megszorították, helyesebben e deliktumok fogalmát bizonyos irányban tisztázták. Ilyen az u. n. belga merényleti záradék, melyet a Jaquin testvérek által III. Napóleon ellen intézett, de meghiúsult vasúti merénylet alkalmából hozott 1856. évi máre. 22-iki belga törvény formulázott akként, hogy „nem tekinthető politikai, sem ily büntettél kapcsolatos bűntettnek valamely idegen államfőnek vagy családtagjainak személye ellen irányuló merénylet, amennyiben e cselekmény a szándékos emberölés, gyilkosság vagy mérgezés tényálladékát állapítja meg" s mely záradékot e belga törvény nyomán a legtöbb kiadatási szerződés elfogadott ugy, hogy az a kiadatási jog általános szabálya gyanánt tekinthető. Azok az államok, melyeknek kiadatási szerződéseiből ez a záradék hiányzik, mint Nagybritannia és Svájc, szintén nem vetik el ezt az elvet, csak az eljárás szabadságát akarják maguknak a konkrét esetre biztosítani. Ugyanezt a fejlődóst mutatja az a törekvés is, hogy az anarchista bűntények elvileg vétessenek ki a politikai deliktumok köréből. EM az elvet mondotta ki 1892-iki genfi ülésén az Institut de droit international („Ne sont point réputés délits politiques les faits délictueux, qui sönt dirigés centre les bases de toute organisation sooiale, et non pas seulement contre tel État déterminé ou contre telle forme de gou vernement") s ezt az álláspontot fejtette ki az International Law Assoeiation 1908-ban Budapesten tartott XXV. konferenciáján J. Arthur Barmi londoni ügyvéd, mint előadó. (V. ö. Jogtud. Közlöny 1908. évf. 350—351. L) A nemzetközi jogi irók nagy része (Bluntsehli, Martens, Wahlberg, Kohler, Lammasch, Garraud, Vidal stb.) e tételt a nemzetközi kiadatási jog alaptétele gyanánt tekinti s azon kívül, hogy a közvélemény is egyre nyomatékosabban foglal állást annak gyakorlati érvényesítése mellett, ujabban ez az elv több ki-