Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5. szám - Dato spanyol miniszterelnök gyilkosának kiadatása a Németbirodalom által

133 adatási szerződésbe — igy Magyarországnak Paraguay-jal 1907. okt. 16-án kötött s az 1910:IX. t.-e.-be becikkelyezett kiadatási szerződésébe is — expressis verbis felvétetett. Ugy a merényleti záradékban, mint az anarchista bűntényeknek a politikai deli'ktumok közül való kizárásában az az elv nyilatkozik meg, hogy nem a politikai indító okok teszik a cselekményt politikai bűncselekménnyé, sőt a belga merényleti záradékban még rovábbmenőleg az az elv jut kifejezésre, hogy az u. n. délit complexe, vagyis az a cselekmény, mely egyben közönséges és politikai deliktum is, a kiadatási jogszempontjából közönséges deliktumkónt minősül és nem biztosit menedékjogot, természetesen azzal a következménnyel, hogy az ily módon kiadott egyént a kiadatást kérő állani i> csak a közönséges deliktum miatt fogja felelősségre vonni s a politikai bűntényre megállapitott súlyosabb büntetés vagy különleges eljárási szabályok alkalmazásáról vele szemben lemond. A Fort-ügy birodalmi gyűlési tárgyalásánál dr. Herzfeld kommunista képviselő a merényleti záradékra, mint olyanra hivatkozott, mely a miniszterelnök gyilkosainak kiadatását kizárja (V. ö. Mettenberg: i. m. 311. 1.). Szerinte mivel ez a záradék csak az idegen államfő és annak családtagjai ellen elkövetett gyilkosságot veszi ki a politikai deliktumotk sorából, a miniszterelnök elleni merénylet, ha politikai motivumból követtetett el, politikai deliktumot képez. Ez a felfogás természetesen téves. Az államfő és családtagjai ellen elkövetett gyilkosságot és szándékos emberölést azért emeli ki a merényleti záradék kifejezetten a politikai deliktumok közül, mert az, mint az államfő elleni felségsértés a büntető törvénykönyvek szerint absolut politikai bűntényt képez, melynek, mint ilyennek elkövetője kifejezett ellentétes rendelkezés hiányában menedékjogot élvezne. A miniszterelnök, vagy általában bármely más politikai személyiség elleni gyilkosság azonban egy btk. szerint sem képez absolut politikai deliktumot, tehát nem délit complexe s igy nem is volt tisztázandó, hogy a kiadatási jog szempontjából kettős minősége közül melyik legyen az irányadó. Végül 3) a politikai deliktum fentebb megállapitott fogalmához jutunk akkor is, ha abból indulunk ki, hogy a politikai bűntettesek ki nem adása — mint fentebb emiitettem — első sorban abban az indifferentizmusban leli magvarázatát, melyet az állam egy idegen állam elleni bűnténnyel szemben érez. A politikai bűntények az állam közjogi ós nemzetközi jogi szervezete ellen irányulnak, tehát olyan tárgy ellen, melyet az idegen állam büntetőjogi védelemben nem részesit. Innen ered az idegen állam indifferentizmusa. Mihelyt azonban a cselekmény olyan érdekeket is sért, melyeket, mint egye-