Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A pénzérték változásának figyelembevétele a magyar jogalkotásban

92 az ügyletkötés alkalmával elvállalt rendes kereskedelmi kockázat körébe nem vonható ,s amely miatt a szerződés teljesítése az alperestől méltányosan nem követelhető". (Szegedi t. 915. V. 7. P. III. 1956/15. Hj. Dt. IX. köt. 135. sz.) A háború által megváltozott gazdasági helyzet eleinte „a kötelezettség teljesítésére korlátozó vagy megszüntető hatással biró vis majornak csak íikkor tekintetett, ha a szerződő felek személyi vagy vagyoni tekintetében a háború következtében olyan helyzétbe kerültek, amely helyzet a magánjog szabályai szerint egyébként is alkalmas a jogok és kötelezettségek korlátozására vagy megszüntetésére" (K. 915. IX. 1. Rp. II. 865/915. Mj. Dt. IX. köt. 309. sz.), azaz, ha a teljesités az adósra nézve elviselhetetlen terhet rótt volna, vagyis anyagi romlását idézte volna elő és az adós azt a lenagyobb gondosság mellett sem láthatta(előre, „Abban az esetben, ha a háború állapotával kapcsolatban valamely szerződés teljesítése a szerződő felek bármelyikére nézve annak vagyoni romlása nélkül ,nem teljesíthető, ugy a fél a szerződéstől elállhat". (Bp. ,t. 1916. XII. 15. P. III. 7284/7. Mj. Dt. XI. köt. 98. sz.) „A teljesités lehetetlen, ha oly gazdasági okok teszik,azzá, amelyeket az adós a gondosság lemagasabb fokának alkalmazásával sem láthatott előre és bekövetkezésük hátrányait el.nem háríthatta, de amely okok a teljesítést oly nagymérvű áldozatok mellett teszik csak lehetővé, amely áldozatokat az adóstól.méltányosan nem lehet követelni anélkül, hogy az adós gazdasági romlása be ne következzék". (K. 916. X. 13. P. IV. 307/1916. Hj. Dt. X. köt. 220. sz.) Emellett volt olyan gyakorlat is, amely az u. n. gazdasági lehetetlenüléshez nem kívánta meg az adós gazdasági romlásinak kritériumát, hanem már az aránytalansággal is megelégedett: „Gazdasági lehetetlenülés nemcsak akkor áll be, ha az illető szolgáltatás folytán az adós vagyoni összeomlása következik be, hanem már akkor is, ha a szolgáltatás az azzal járó aránytalanul nagy áldozatok miatt annyira meg van nehezítve, hogy arra az adóst a kereskedelmi tisztesség elvei értelmeben kényszeríteni már nem lehet" (K. 1918. XI. 27. P. V. 3231/918. Mj. Tára I. köt. 34. sz.). „Az adós (itt haszonbérlő) szabadul kötelezettsége alól, ha — a kötelezettségek teljesítése a rendes gazdasági életben előforduló terheknél aránytalanul súlyosabb terheket róna reá és e körülmények a szerződés megkötésénél a legnagyobb fokú még elvárható gondosság mellett sem voltak előreláthatok." (K. 915. XII. 21. P. II. 9943/1915. M. Dt. X. köt. 21. sz.). Ez utóbb említett gyakorlat megközelítette az Ált. Polg. Tvkv. Tv.-ben kifejezett azt az elvet, hogy a szerződéseknek azt az értelmet kell tulajdonítani, amit nekik az élet felfogása a fennforgó körülmények józan méltatása mellett tulajdonit. Megjegyzendő azonban, hogy ez a modern forgalmi élet erkölcsi felfogásával és az életviszonyok követelményeivel