Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A pénzérték változásának figyelembevétele a magyar jogalkotásban

93 számoló gyakorlat csak egészen extrém esetekben vonatkozott arra az esetekre, amikor a szerződések értelme csupán az árak változása miatt változott, (pl. K. 1916. XI. 15. P. VIII. 1999/1916. Hj. Dt. XI. köt. 10. sz.). Leginkább valamely közönséges emberi erővel le nem küzdhető akadályhoz (franc beszerzés nehézsége, hadbavonulás miatti munkáshiány, szállitási nehézségek, hatósági igénybevétel, forgalomból kivonás stb.), kapcsolódott. Az árak rendkivül emelkedése csak akkor tekintetett a teljesitést lehetetlenitő oknak, ha általa az adós anyagi összeomlása fenyegetett, vagy, ha reá a szerződés teljesítésével oly szolgáltatás hárittatnék, amelynek súlya az ő szerződésszegésével helyes arányba nem állana, (u. o.) A gazdasági lehetetlenülés megállapitásához még sokkal nagyobb mértékű gazdasági romlás veszélyét kivánta meg a birói gyakorlat akkor, amidőn a háború alatt kötött szerződések teljesítéséről volt szó, mert abból indult ki, hogy „a háború tartama alatt és a háborús viszonyok ismerete mellett létrejött ügyletek kötésével és teljesítésével a szerződő felektől fokozott gondosságot lehet elvárni". (Bpt. 1915. X. 26. P. I. 4052/915. Hj. Dt. IX. köt. 192. sz.). A Curia ugyan már 1917-ben kijelentette, hogy „a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó uj jogszabálynak a háború tartama alatt kötött és a háború alatt teljesitendo jogügyleteknél való alkalmazása sincs elvileg kizárva." (K. 1917. V. 18. P. IV. 6604/916. Hj.. Dt. XI. köt. 94. sz.), ez elvet azonban csak nagysokára és aztán is csak ritkán alkalmazta a gyakorlatban, mert azt tartotta, hogy a mondott jogügyleteknél „a háború már adott tényező volt, amelynek valószinü és előrelátható esélyeit már a rendes kereskedő gondosságával figyelembe kellett venni." (u. o). — Újból csak egészen extrém esetekben (mikor pl. a bor hektóliterje a szerződés megkötése óta 55 K-ról 2000 koronára emelkedett), mentette fel az adóst a teljesitési kötelezettség alól azon az alapon, hogy „az áremelkedés oly rohamos és rendkivüli volt, amelyre az eladó a rendes kereskedő gondossága mellett sem számithatott s amelynek következtében egyfelől a vevő a rendes üizleti nyereséget többszörösen meghaladó vagyoni előnyhöz jutna, másrészt az eladó szerződésszegéssel arányban nem állna, de a méltányosság követelményeivel is ellenkeznék, hogy a szerződésszegő eladó a szerződés teljesitésére, illetőleg a vétel tárgyát tevő árunak a szerződéses vételár ellenében szállítására köteleztessék." (K. 1918. április 16. P. VII. 6085/917. Hj. Dt. XII. köt. 86. sz.; K. 918. II. 4. P. VII. 4983/917. Hj. Dt. XII. köt. 73. sz.). E határozatok nem lettek úttörőivé valamely enyhébb gyakorlatnak. Későbbi határozatok is megkövetelték az aránytalanságnak olyan mértékét, amely teljesités esetén az adós anyagi romlását idézné elő (pl. K. 920. IV. 14. P. IV. 116/919. Hj. Tára, I. köt. 82. sz.). A gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó gyakorlat a meg-