Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A meghitelezés jogi természetéről

78 mint meghitelezett és a bank mint a fizetendő vételár készen tartására és folyósitására vállalkozó megbízott; fej az ügylet tárgya: az eladót megillető vételárnak egy harmadik közben jöttével leendő kifizetése; c) célja pedig az ügyletnek az, hogy az eladó a saját részéről való teljesités megkezdése, tehát az áruszállítás előtt biztosittassék a felől, hogy a vételárt annak idején a bank pénztárából minden joglépés igénybevétele nélkül felveheti. Az ügyletet létesitő megállapodást egy részről az eladó s a vevő kötik meg egymással az iránt, hogy a vevő a' vételárnak megfelelő összeget az eladó részére a szállítást megelőzően leteszi s hogy az eladó, a pénzbeli ellenszolgáltatás letétele előtt a szállítást megkezdeni nem köteles, viszont annak megtörténtével a részére letett öszszeget a fuvarlevél másodlatának felmutatása mellett a banknál megkapja; másrészt pedig a vevő megállapodik a bankkal az iránt, hogy ez a nála letett összeget a felvételi jogosultság igazolása mellett az eladó részére folyósitja. A bank és az eladó között semmiféle megállapodás nincs s a kérdés már most az. hogy mi a jogi helyzete a banknak a vételi ügyletet létesitő felekkel szemben? Az kétségtelen, hogy a bank a neki adott megbízás elfogadásával vállalja a meghitelező vei szemben azt a kötelezettséget, hogy a nála letett (vagy disponált) meghitelezési összeget a kikötött feltételekhez képest a meghitelezettnek kiszolgáltatja; kettejük között megbízási viszony áll fenn. A megbízott azonban az anyagi jog értelmében a megbízó utasításaihoz kötve van. tehát megbízójának későbbi, ellentétes irányú rendelkezéseihez is alkalmazkodni köteles; ebből pedig az következik, hogy ha a vevő őt a meghitelezési összegnek folyósításától eltiltja, ezt a tilalmat is respektálnia kell s ha a folyósítást az eladóval szemben ezen az alapon megtagadja, ezzel a vele jogviszonyban nem álló eladó nem szerzett jogszerű alapot arra, hogy a meghitelezési összeg kifizetését magától a banktól követelhesse. További kérdés az, hogy a bank s a meghitelezett eladó közti megállapodás hiányában mily alapon volna megkonstruálható a banknak az eladó irányában való személyes felelőssége a meghitelezésnek a vevő részéről történt illegitim visszavonása esetében? A cikkíró ur felfogása szernt a jogi helyzet a Freuhand-ügyletek fogalmának megfelelően ugy volna szabályozandó, hogy a bank nemcsak ,.a meghitelezőnek, a vevőnek, hanem egyúttal ugyanolyan mértékben a meghitelezettnek, az eladónak is megbízottja, aki ezért az egyiknek csak annyira van alárendelve, amennyire ezt a másiknak ügyleti érdeke megengedi s az egyiknek utasításait csak annyiban tartozik követni, amennyiben ez a másiknak ügyleti érdekével összeegyeztethető. Ez lehet ideális felfogás, de a gyakorlatban alighanem „medicina pejor morbo"-nak