Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - B. Wlassics Gyula beszéde a közigazgatási bíróság évnyitó ülésén. Wekerle Sándor emlékezete és a huszonötéves közigazgatási bíróság

71 az alapvetés nehéz munkájára. Ö, ki mint már a közigazgatási közszolgálat érdemekben gazdag munkása lépett a politikai küzdőtérre, jól tudta, ha vannak is hivatások, melyekben a kötelesség egyszerű teljesitése mezején már a zajos dicsőség pálmája terem, vannak oly magasabb rendű hivatások is, melyeken a kötelesség legbuzgóbb teljesítését sem kiséri a nyilvánosság tapsa. Ö nagyon jól tudta, hogy a birói hivatás az utóbbiakhoz tartozik. Ö sohasem taps után járt, mert tudta, hogy a taps nem mindig igazi érdemek jutalma és sokszor a taps elhangzásával együtt száll porba a dicsőség is. Sőt nem egy nagy politikai akció tapssal kezdődött és milliók könnyeivel végződött. Wekerle Sándor tettekben, alkotásokban, positiv cselekvésben kereste a politikai élet nagy nyilvánosságában is az államférfiúi ^kötelesség súlypontját. Ő a közigazgatási biróság szervezésének és életbeléptetésének munkáját államférfiúi hivatása keretébe tartozónak tekintette. Ő, kinél jobban senki sem ismerte az állami gépezet minden apró zegét-zugát is, ki fiatalságának éveit a közszolgálat legkomolyabbb munkájának szentelte, aki minden közigazgatási ág költségvetésén át az egész állami igazgatást alaposan ismerte, egyenesen visszautasithatlan kötelességének, egyenesen küldetésének tartotta vállalkozni arra, hogy teljes nagy munkaerejével megalapozza azt az intézményt, melyért mindig lelkesedett és amely nélkül ő is csonkának látta a jogállam tartalmát. Ö is mindig azokkal tartott, kik a nagynevű Gneistnek abban a hires axiómájában, hogy a jogállam valódi tartalmának tulajdonképeni lényege a közigazgatás birói védelme, nem pusztán csillogó jelszót láttak, de abban a tartalom praegnans kifejezését ismerték fel. Mennyi más és kecsegtető ut állott előtte midőn a miniszterelnöki székből távozott, ő mégis az önmaga elé szabott kötelessség parancsára hallgatott és ezt a küldetésszerü kötelességét hűen és becsületesen telj esitette is. Mi, kik nemcsak politikai közéletét, de birói működését is ismerjük, megállapíthatjuk, hogy mig a nagyközönség Wekerle kimagasló egyéniségében csak a nagy államférfiúi érdemeknek ragyogását látja, a mi szemünkhöz eljut az a fénysugár is, mely a biróság oltáráról száll az ő érdemkoszoruja felé. Magyarország legnagyobb közgazdája magával hozta a birói székbe azt a szilárd meggyőződését, hogy a közgazdaság és jogrend elválaszthatlan fogalmak. Jogbiztonság, jogtisztelet és az ennek kapcsán kiemelkedő ethikai értékek nélkül a közgazdasági felvirágzás lehetetlen. Csak a jogtisztelet a jogbiztonság megnyugtató légkörében nőhet nagyra minden emberi munka, ellenben minden gazdasági és kulturális törekvés meghiúsul ott, hol nem a jogrend a „regnorum fundamentum".