Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

35 Ugyané jogi természettel birt az istenítéletnek a terheltre sikertelen kimenetele.50 Az ekképen végződött „bizonyítás" a terhelt elitéltetésére vezetett. íme ez a beismerés szerepe az ősgermán büntető jogrendszerben! Ne feledjük azt, hogy a germán gondolatvilágban a jog és erkölcs egymáshoz mennyire közelálló fogalmak. Az erkölcsi tételek pedig a vallással és hitélettel vannak a legszorosabb kapcsolatban. Azok a tünetek tehát, amelyek az emberi akarat, elhatározás, sőt gondolkodás körén kiviil eső idegen erőknek az emberi életviszonyok közé való bevonásában állanak; a valjási élet jelenségein, az erkölcs tételein keresztül beszűrődnek a jogrendszerbe is. Az istenitéletek, a tisztit ó és egyéb eskük bizony itó jogi természetének boncolgatásánál mindezt nyomatékosan számba kell venni. De ilyen irányban épen annak kell a germán jogrendszer mélyére hatolnia, aki a beismerés jelentőségét kutatja. Mert csakis ekkép érthető meg az a jog-erkölcsi felfogás, amely a terheltre kedvezőtlenül végződött istenitéletben a felsőbb hatalomnak a bűnösség mellett szóló tanúsítását látja, s amely igy az isteni kinyilatkoztatás erejével a ter'heltben magában is a bűnösség képzetét hivja életre. A nem sikerült istenitéletet igy tekinti az ősgermán jog a terhelt beismerésének.51 Ugyanezzel a jelenséggel állunk szemben a tisztitó eskü megtagadásánál. A tisztitó eskü lényege52 szintén a felsőbb hatalom megnyilatkozása. Csakhogy az a megnyilatkozás itt •egyirányú, nevezetesen a terhelt ártatlansága mellett szól. Ennél a bizonyítási eszköznél nagyobb tere van a terhelt sze- * mélyi súlyának, egyéni elhatározásának, szubjektív tudata honorálásának és közlési bátorságának. A terhelt ugyanis szabad elhatározása szerint folyamodhatik a tisztitó eskühöz, s ebbeli elhatározásában csak bűnös, vagy ártatlan voltának tudata az irányító. A már vázolt germán jogi és erkölcsi felfogás folyománya volt az a tétel, amely szerint az ártatlanul gyanúsított köteles volt a tisztitó esküt letenni. Tehát, ha a ter- i helt megtagadta az eskü letételét: ezzel a magatartásával bűnösségét ismerte be. f A germán büntetőjogban a beismerés ekként jelenik meg 50 V. ö. Lohsing következő gondolatmenetét: „Wenn wir aber den Begriíl des Gestándnisses etwas abstrakt fassen und als Gestándniss, jede Betatigung, jedes Verhalten des Beschuldigten, wodurch er seine Schuld einráumt, ansehen, alsó davon, ob der Erfolg, dieser Betatigung, bez. dieses Verhaltens von Willen des Beschuldigten abhángt, so Abstand nehmen, wie es das áltere germanische Becht getan hat, werden \wir uns der Erwagung nicht verschliessen können, dass dasjenige Gottesúrteil, das den Beschuldigten, der sich ihm unterzog, im Stiche Jiess, ein Gestándniss bedeutete". I. m. 28. 1. 5* L. Hirzel: Der Eid. 23. és köv. 1. 32 V. ö. Tudichum: Geschicbte des Eides. 16. és köv. 1. 3*