Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

.24 az őt környező anyagi és szellemi világra: a kultúra. Lényege ennek a fogalomnak az expanzió, a megállást nem ismerés. Ez a prometeuszi küzdelem, ez létünk célja: az élet célja a küzdés maga (Madách). Az embert lénye nem csupán egyénisége fenntartására, hanem annak folytonos kiterjesztésére is ösztönzi18. Helyes nyomon jár a Stammler-féle jogbölcselet, amikor rámutat arra, hogy a helyes jogot a végcél kategóriájának felhasználásával kell keresni. Azonban az emberi élet végső céljának a megjelölése elől visszahátrál és amikor a jogi és erkölcsi helyesség rendszerét párhuzamosan épiti fel és nem keres a kétféle helyességet egyformán magában foglaló legmagasabb egységet, egy piramiscsucsot az emberi életben, akkor nem lehet csodálkozni, hogy Stammler nem jutott el a jogideálra nézve szuperindividualisztikus felfogáshoz és a jog alaptörvényét abban látja, hogy a jognak, ennek (az ő fogalmazása szerint) önönmagát Uraló, sérthetetlen, kötelező akaratnak (selbstherrlich, unverletzbar verbindendes Wollen) is tiszteletben kell tartania az emberi öncélúságot19. A jog alaptörvényére vonatkozó fejtegetéseimet egy corolláriummal akarom befejezni. Azt mondhatná valaki, hogy fentebbi fejtegetéseimben nem a jog, hanem az etikai helyesség alaptörvényét, az egyetemes emberi élet végső célját kerestem, ami H-eTapad; et? áXXo ysvo;; ha Sauer fentebb idézett művének terminológiájával élünk, a jogtudományra nem alaptörvény (Grundgesetz), hanem magasabb törvény (höheres Gesetz) jelentőségével bir. Azonban az emberi életcélok egységéből folyik, hogv az * erkölcsi posztulátumok, amelyek centrális helyet foglalnak el szellemi életünkben s az emberi élet egyetemére kiterjedő eszményt, panideált jelentenek, érvényesek a jog helyességének meghatározásánál is. A jogeszmény a maga specialitásában ezzel szemben az emberi tökéletesbülésnek, a kulturális előhaladásnak az a foka, amely kényszerjellegü szabályok segítségével valósitható 20 meg2. 18 L. a perfekcionizmus kritikáját Pauler: Bevezetés a filozófiába 125—127. Én nem akarok a kritikában ennyire elmenni; ez már valóságos „Kritik der kritischen Kritik". , 19 V. ö. Wielikowski: Die Neukantianer in der Rechtsphilosophie 67-72. 20 Az erkölcsi és jogi normák viszonyára s különösen a jognak az erkölccsel szemben, amely a perfekciónak elgondolható legmagasabb fokát jelenti, minimumot garantáló jelentőségére, az erkölcs abszolút jellegével szemben objektív helyesseggel beérő természetére nézve 1. Erkölcs és jog c. tanulmányomat M. J. Sz. I. évf. 2. számában 87—102.