Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

19 a jogtudomány legelevenebb szellemű művelőjének, Kirchmannak megsemmisítő bírálata elől: ein Federstrich dés Gesetzgebers und Biblidiheken werden zur Makulatur .... Szerencsére azonban nem kétséges, hogy ez a kritika nem helytálló. A magasabb színvonalra törekvő jogmivelés ugyanis nem érte soha sem be ezzel a békatávlattal, hanem a tételes íorráshelyeken felülemelkedve a jogi problémákat mindenkor, még a jogtudományi pozitivizmus korában is a joghelyesség szemszögébe iparkodott beállítani, — a helyes jog legáltalánosabb elveinek megvilágításában fejtegette a szőnvegen forgó kérdéseket akkor is, ha elvben hevesen tagadta ilven szuperpozitiv jogtudományi szférának a létezését. Valójában a tételes jogtudomány éppen ugy a helyes jognak keresése, mint a jogbölcselet (az alkalmazott jogbölcselet-jogpolitika) és maga a törvényhozás, mint szellemi funkció. A különbség a három szellemi tevékenység között az, hogy a tételes jogtudomány megállapításaiban a jogforrások által meg van kötve s tanainak kötelező ereje (hacsak egy uj Justiniamis nem ad azoknak fejedelmi szavával súlyt) nincsen, a jogbölcselet és a jogpolitika megállapításai viszont nincsenek semmiféle tételes jogforráshoz kötve, de ezek is nélkülözik a kötelező erőt; végül a törvényhozás a maga szuverénitásában semmi korábbi jogszabály által nem kötötten, de amellett kötelező erővel állapítja meg azt, amit hic et nunc helyes jognak tart. A tételes jogtudomány tudományi jellege éppen'olyan természetű, mint a tételes vallásokon alapuló teológiáé a tisztán filozofikus megismerésre épített val- 1 lásbölcseleííel, a teodiceával szemben.11 Valójában pedig a kifejezett vagy közvetett hivatkozás a helyes, jog általános elveire az emberi szellem azon alaojellemvonásának a kifolyása, hogy gondolatvilágába egységet iparkodik belevinni; ennek az egységnek a követelménye az, hogy a tételes jog a helyes jogra vonatkozó elvekkel összhangban legyen. És éppen ez az egységre való törekvés, illetőleg annak érvényre juttatása az, ami valamely szellemi tevékenységnek a tudományos jelleget megadja. Ami most a jogra vonatkozó gondolatvilágot közelebbről illeti, a jogbölcselettel foglalkozók előtt többé-kevésbé világos Vöíí az is, hogy gondolkodásunk ejőbb említett egységesítő posztulátumánál fogva a helyes jogra vonatkozó elvek egyetlen egységes formulában fejezendők ki, amit ugy is nevezhetünk, hogy a jog alaptörvénye*'2 (és pedig nemcsak a helyes jogé, hanem a tételes jogé is, mert hiszen, mint fentebb rámutattam, 11 V. ö. Radbruch: Grundzüge der Rechtsphilosophie 202—208. 12 L. erre a tárgyra nézve Sauer V. jeles tanulmányát: „Die Möglichkeit eines juristischen Grundgesetzés" Zeitschr. f. Rectítsphil. 1919. II. o. 336—372. V. ö. a helyes jog alaptételeire nézve Stammler: Die Lehre vom richtigen Recht 201-208. "2*