Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

20 a tételes jog nem más, mint kísérlet a helyes jog megállapítására valamely állami közület konkrét történeti helyzetében). A joghelyességnek ezt a legmagasabb fokú általánosságát eddig sokféle fogalmazásban kísérelték meg megrögzíteni. Közismert a Corpus Juris Civilis-nek a stoa morálfilozófiájából kölcsönzött tétele, a „juris tria praecepta". Modern és legmodernebb kísérletekben pedig éppen bővelkedünk. A következőkben megkísérlem ezeknek a vázlatos áttekintését és azt, hogy a magam részéről is állást foglaljak a kérdés érdemében. A döntés természetesen — az I. alatt kifejtett okoknál fogva csak szubjektív érvényű lehet, minthogy az egyes megoldások hátterében álló világszemléletek különbségeit sem áthidalni, sem a meggyőzés bármely eszközével'eltávolítani nem lehet. ilyen megoldás Kant rendszerében a közismert „kategorikus imperatívusz", amelyik a königsbergi bölcs szerint nem csak a jognak, de az erkölcsnek is végső általánossága. Mindjárt mellette áll Spencer Herbert a Justice alaptörvényével, aki a kanti tanítást megfiatalítja -az által, hogy ráadja a fejlődéstani gondolkodás himes köntösét1". Az alaptörvénynek ez a Kant—Spencer-féle fogalmazása bőséges bírálatban részesült és. különösen azt hozták fel ellene, hogy semmitmondó; az a követelmény, — mondják — hogy valamely elv cselekvési szabály csak akkor lehet, ha alkalmas arra, hogy általános törvénnyé válhasson (Kant), illetőleg, hogy mindenkinek cselekvési szabadsága másnak hasonló szabadsága áital korlátoltassék (Spencer). egyformán jelenti mindennek megengedeti vagy tiltott voltát. Nem tudjuk ebből, hogy mindenkinek szabad-e az utcán tüzet raknia, vagy senkinek. Ez az ellenvetés azonban nem helytálló, mert ezeknek a formuláknak megvan a maguk megfogható és nagyon is appreciálható magjuk és ez: mindenkit, akkora akciószabadság illet, amennyi mellett társadalmi élet lehetséges, amennyi biztosítja, hogy a társadalom eev tagja se kerüljön megsemmisítő fölénybe a másikkal szemben; amennyi mellett az érvényesülési lehetőségek a társadalom egy tagja elől sincsenek elzárva; akkora akciószabadság, hogy a mozgási élhetőségeknek a társaséletbol folyó korlátozásai egyenlő súllyal nehezedjenek a társadalom minden egyes tagjára. Vagyis az alaptörvénynek ugy a Kant-féle, mint, a Spencer-féle fogalmazása az egyéniség elvét uraló etikai és jogi felfogásnak egy-egy pregnáns mondatban való összefoglalása.J4 Az individualizmus gondolatkörében mozog és a fentiek- i 13 Menzel A.: Naturrecht und Soziologie 41. 14 A „jogállam" teóriája korunk zavaros állambölcseléti frazeológiájából kölcsönvett pólyába burkoltan, ujjászületőben van, még pedig „szociális alapon". L. Wolzendorf K. igen figyelemreméltó tanulmányát a^Zeitschr. f. d. ges. Staalswissenschaft 1919. évi 2. füzetében „Der reine Staat" cim alatt.