Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

99 •értelemben vett elkövetésnek nem minden mozzanatát öleli fel iiüen és pontosan, hanem a terhelt nyilatkozatával az elkövetés körébe von olyan elemeket is, amelyek az alanyi bűnösség tokára különböző kihatással vannak. Latszik már ebből is, mint lép elő a távolból a beismerés oszthatatlan, vagy osztható voltának problémája. Vájjon a már pozitiv irányban értékelt beismerő kijelentés ereje kiterjeszthető, avagy épenséggei kiterjesztendő-e az elbírálás szempontjából lényegesnek mutatkozó s a felmerült esetben a beismerés tárgyi körébe nem vont tényrészletre is: a beismerés irodalmának egyik jelentós kérdése,15 s a birói gyakorlatban és napirendben levő kérdés. A beismerés alakjainak eddigi fejtegetése arra a kérdésre ad választ, hogy a beismerés tartalmilag miképen jelenik meg. Ismeretes, hogy a beismerés a terhelt nyilatkozata, akinek perbeli állása van, aki ügyfél. Ez a körülmény a beismerés megjelenésének elemzésénél perszervezeti szempontokat is tár elő; azt a kérdést nevezetesen, hogy a beismerés a per melyik szakában fordnl elő; vagy a peren kivül, s ekkor is milyen jogi szerkezetben. Épen ennek a két mozzanatnak homloktérbe állítása szerint lehet különbséget tenni perbeli és peren kivül i beismerés között.18 A büntetőper folyamán szereplő személyek nem mindnyájan azonos természetűek. Nem minden perbeli teendőt végeznek birói személyek, hanem a per céljának elérése végett jelentős közreműködést fejtenek ki a különböző közigazgatási hatóságok és közegek. Mint általánosan ismert dologra utalok a bűnvádi per előkészitő részének személyi szerkezetere. A perbeli beismerés tehát aszerint tagozódik elsősorban, hogy a per melyik szakában, illetőleg milyen perbeli személy (hatóság) előtt tétetett. így beszélhetünk a nyomozás során, a nyomozás teljesitésére hivatott perbeli személyek előtt tett beismerésről; azután a vizsgálóbiró előtt és a főtárgyalás folyamán tett beismerésről. Mindennek a különbségtételnek elsősorban az értékelés szempontjából var. jelentősége, de nem jelentéktelen az * az egész permenetre nézve sem.17 15 Feuerbach, Glaser, Grollmann, Kitka, Kleinschrod, Lohsing, Schauberg, Tittmann, Zacharie stb. foglalkoznak a kérdéssel. 16 A perbeli és peren kivüli beismerést bizonyitó-jogi nézőpontból is megkülönböztetik íróink. A birói gyakorlat különösen nagy súlyt fektet erre a különbségtételre. Különösen nagy jelentőséggel bir a kérdés a polgári perben. 17 Utalok e tekintetben a magyar Bp. 139. 2. bekezdésére, amely szerint: „ha ... a beismerés teljesen kimerítő és az eljárás egyéb adatai is támogatják, a további nyomozás, vagy vizsgálat teljesítése a vádló indítványától függ". — Továbbá a Bp. 281. §-ra, amelynek értelmében: „a főtárgyalásra közvetlen idézésnek van helye, ha . . . a terhelt bűnösségét bíróság előtt beismerte és beismerése a nyomozás, vagy vizsgálat adataival teljes összhangzásban áll." Ugvanezek a rendelkezések a külföldi perjogokban is feltalálhatók. 7*