Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Jus variandi

86 lés lehetetlenségének esetére vonatkozik, amikor a kártéritésre— mint az alperes szempontjából előnyösebb követelésre — való áttérés megengedettsége vitatlamil el van ismerve; a 236/1919*. és 1544/1920. sz. esetekben pedig a felek, a teljesitési kötelezettség, fennállása tekintetében, a per folyamán, egymással megegyezésre, illetve egyező álláspontra jutván, a teljesítésnek ez után az alperes által újból történt megtagadása ujabb szerződésszegést, késedelmet involvált, amely a felperes választási jogát felélesztette. Ha azonban a késedelmes fél a teljesités iránti per során egyáltalában nem jelenti ki a teljesités iránti készségét, illetve a teljesitést következetesen meg is tagadja, ez mindenesetre-jogot ad a felperesnek ahhoz, hogy a per során az ügylettől. elállhasson: mert ez a teljesitést megtagadó alperes jogi álláspontjának megfelelvén, reá nézve nem sérelmes. De a kártérítésre áttérést az alperes következetes szerződésszegő magatartása egymagában még nem teszi megengedetté. VIII. Hogy álláspontunk — a teljesités választása után a kártéritésre áttérés meg nem engedése — a kereskedelmi forgalomban uralkodó felfogásnak is megfelel, az a tőzsdei áruüzleti szokásokból is megállapítható. Mert a 67. §. szerint a szerződéshez hű fél az utólagos teljesitésre kitűzött határidő sikertelen eltelte után újból választhat ugyan a 65. §. a—d) pontjaiban felsorolt jogok közül, de ha ekkor nem a teljesitést, hanem a többi jogok valamelyikét akarja választani, ennek mellőzhetlen előfeltétele, hogy a késedelmes felet ezen választásáról az ujabb, késedelem beálltát követő hétköznapon értesitse. De akár a teljesitést, akár a többi jogok valamelyikét választotta ez alkalommal, — a 68. §. szerint választásától többé el nem térhet. IX. Staub-Pisko (ad régi német ker. t. 355., 356. §. = magyar ker. t. 353., 354. §.) a Kúria IV. 2448/1921. sz. határozatával lényegileg megegyező módon oldja meg a felvetett kérdést. Igazugyan, hogy az Entsch. d. RG. 15 k., 68. 1. a. közölt határozat a teljesités iránti kereset inditását nem tekinti a választási jog; végleges gyakorlásának; ez a régi határozat azonban az aránytalan árhullámzások folytán lényegesen megváltozott gazdasági viszonyokkal már nincs összhangban. És ha a Reichsgericht ujabb gyakorlata (Entsch. d. RG. 88 k. 406. 1., Juristische Wochenschrift 1916 évi 1532. 1. és 1921 évi 1233.1.) a nem késedelmes félnek tetszésére bizza, hogy a teljesités iránti kérelemről az elállásra vagy kártéritésre áttérhessen, ez reánk szintén nem lehet mérvadó. Mert a nem fix vételi ügylet teljesitésében késedelmes fél elleni jogokat most már nem a német (uj) ker. törvény, hanem a polgári törvénykönyv (BGB.) 326. §-ának 1. bekezdése szabályozza; ez pedig nem a teljesités, hanem kifejezetten csak az elállás vagy a nemteljesités miatti kártérités választásáról intézkedik és kizárja, hogy a nem késedelmes fél az e