Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Jus variandi

85 Igaz, hogy a ker. t. 353. §-a nem beszél hármas „választási" jogról, hanem a vevő „tetszésétől" függő háromféle követelésről; áe lényegében ez ugyanaz, hiszen a régi német ker. t. 355. §-a, amely a mi törvényünk 353. §-ával teljesen kongruens, kifejezet ten igy szól: „hat der Káufer die Wahl" stb. Abból, hogy a teljesités iránti követelésnek jogalapja nem a késedelem, hanem a szerződés, csak az következik, hogy a teljesités sürgetése még nem jelenti a választási jog gyakorlását, sőt még a teljesités iránti kereset kilátásba helyezése sem tekinthető ily jognyilatkozatnak (ROH. 8., 82.; 9., 128.; 9., 323.; 11., 169.; 13., 434.). Hanem félre nem érthető módon kifejezésre kell juttatni, hogy a nem késedelmes fél sem a szerződéstől elállani nem akar, sem a teljesités helyett kártérítéssel meg nem elégszik, hanem ragaszkodik a teljesítéshez. A teljesités iránti jog végleges választását félreérthetetlenül kifejező nyilatkozat peren kivül is történhetik; a teljesités iránti kereset inditása azonban minden esetre azt jelenti, hogy a felperes az ő igényét az ennek elbírálására hivatott biróság előtt fixirozta s az alperes addigi magatartásából és késedelméből egyéb jogokat származtatni nem kiván. Mert ha vannak a keresetindításnak jogfentartó magánjogi hatályai, ugy azt a magánjogi hatályt is el kell ismerni, mely szerint a vagylagos jogok tekintetében a keresetindítással kijelentett választásnak jogszüntető, a választási jogot kimeritő hatása van. Azt pedig, hogy a választásnak ily módon történt gyakorlása után az u. n. másodlagos jogokra áttérni rendszerint ne lehessen, eléggé indokolja a 354. §., amely szerint a szerződő felek közül az, ki a teljesités helyett kártéritést követelni, vagy a szerződéstől elállani kiván, erről a másik felet azonnal értesíteni tartozik. Ez á §. a késedelmes fél érdekeit védi, — akinek idejekorán tudnia kell, hogy a másik fél a teljesítéshez nem ragaszkodik és hogy e helyett minő jogot akar gyakorolni: mert ehhez képest módjában áll megfelelően berendezkednie. Hol marad már most az „azonnali értesités" követelménye és a bár késedelmes, de subjektive nem okvetlenül vétkes félnek a törvény által elismert érdeke, ha a felperes a per folyamán, esetleg csak évek multán, még mindig joghatályosan kijelentheti: a teljesités reám nézve most már nem előnyös, követelem tehát a 356. §. 2. pontja szerinti árkülönbözetet! Ha valaha, ugy a IV. 2448/1921. sz. határozatban érintett folytonos árhullámzások idejében, fokozottabb mértékben kell arra ügyelni, hogy egyik fél sem tarthassa a másikat joglépéseire nézve sokáig bizonytalanságban s „a másik hátán egyik sem spekulálhasson". VII. Álláspontunkkal nem ellentétesek az alperesnek a per alatti magatartására súlyt fektető IV. 236/1919., 1544/1920. és 3968/1920. sz. határozatok. Mert az utóbbi (2968/1920. sz.) a teljesi-