Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Jus variandi

82 közvetlenül a szerződésen alapszik, következőleg a vevő, midőn teljesítésre hívja fél OJL eladót, nem mond le arról, hogy a felhívás dacára sem teljesitő eladótól kártéritést igényeljen". A Kúria (1658/1904.) ezen indokolás elfogadásával, hozzáteszi: „a felperes levelében foglalt az a kijelentés, hogy ő a szerződés teljesitéséhez ragaszkodik, egyáltalán nem vehető olybá, mintha ő ezáltal már a részére a ker. t. 353. §-ában biztositott jogai közül véglegesen választott volna (Döntvénytár IV. f. IV. k. 118. sz.) Hasonlóképen: A teljesitósre felhívással a vevő nem mond le arról a jogáról, hogy a felhivás sikertelenségével beálló késedelem esetén kártéritést követeljen (Kúria IV. 9425/1915, Hiteljogi Döntvénytár X. 109. sz.). Ujabban is azon az állásponton volt a Kúria, hogy a teljesités követelése nem a késedelemből, hanem a szerződésből folyik, ez a jog megilleti a szerződéshez hű felet, anélkül, hogy választania kellene. Választás csak a másodlagos jogok (kártérités vagy elállás) valamelyikének gyakorlásához szükséges és igy a választás visszavonhatatlansága csak ezzel a választással áll be. Az eladó tehát, még ha a vételár megfizetése iránt már keresetet is inditott, az ügylettől a ker. t. 352. §-a alapján ezután is elállhat (VII. 5599/1918). E határozatból az következik, hogy a teljesítés iránt inditott per folyamán a felperes (vevő) a nemteljesités miatti kártérítés iránti követelésre is feltétlenül áttérhet. III. Ezzel szemben 1957/1884. sz. Ítéletében (Döntvénytár uj f. IX. k. 130. 1.) azt mondja a Kúria, hogy „a vevő a ker. t. 353. §-ában biztositott háromféle jog közül tetszése szerint egyet választhat és ha az egyiket választotta, attól eltérni és egy másikat igénybe venni már nem lehet". Az eset az volt, hogy az eladó a teljesités iránti kereset értelmében jogerősen marasztaltatott, de a végrehajtás sikerre nem vezetett, mire a vevő az előre fizetett vételár és a nemteljesités miatti egyéb kár megtéritése iránt keresetet inditott, de a fenti Ítélettel elutasittatott, „mert a három jog közül az egyiket, t. i. a teljesitést már igénybe vette s igy nem állott jogában a nemteljesités miatt kártérítési keresetet indítani". Az előrebocsátott és egész általánosságban tartott indokolás szerint azonban a Kúria a fősúlyt nem arra helyezte, hogy az eladó a teljesítésre már ítéletíleg is köteleztetett, hanem arra, hogy a vevő a teljesités iránti jogot választotta. IV. Vannak határozatok, amelyek a per során más jogra való áttérést az alperes per alatti magatartásától teszik függővé. Igy: „abban az esetben, ha a vevő teljesitést kér és az eladó is a teljesítéshez ragaszkodik, akkor a vevő a kártérítésre át nem térhet; de ha ezután az eladó" a teljesitést újból megtagadja, a vevő áttérhet a kártérítési kérelemre" (Kúria IV. 236/1919)„feléled az elálló és a vételár visszafizetése iránt perlő vevő