Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - Külföldi államfők magánvagyonának jogi helyzete Angolországban

79 Külföldi államfők magánvagyonának jogi nemzete Angolországban. Multkorában a csekély terjedelemre szorított napilapjainkban is olvasható volt uz a londoni jelentés, mely szerint egy angol polgári fellebbezési biróság, a londoni Court of Appeal megváltoztatta azt az alsóbirósági ítéletet, mely kimondotta, hogy Ferdinánd bolgár királynak Angolországban levő, rnitnegy 400,000 font sterlingre becsült jószágai a bolgár állam tulajdonának tekintendők, tehát a hálvoru kezdetén az Angliában található bolgár államtulajdonra elrendelt lefoglalás alá esnek. A Court of Appeal nem tette magáévá ezt az álláspontot hanem akképen döntött, hogy a bolgár király emiitett jószágai magántulajdonnak tekintendők, vagyis a lefoglalásuk érvénytelen. Az angol fellebbviteli biróság eme határozatával felszínre vetett kérdés már jó idő óta tüzetes megbeszélés tárgya az angol jogi sajtóban és a judikaturában. Különösen J894. óta, amikor III. Sándor orosz cárnak tragikus halála a legnagyobb mértékben aktuálissá tette a kérdés teljes tisztázásának a szükségességét. Az elhunyt cárnak ugyanis legnagyobbrészt orosz kötvényekből álló magánvagyona volt az Angol Bank őrizete alatt, amely vagyon akkor körülbelül háromszázezer font sterlingnyi értéket képviselt. A Controller of Legacy and Succession Duties közbelépése következtében megindult a széleskörű vita abban a kérdésben, hogy a kérdéses kötvények, mint külföldi államfő magánvagyonához tartozó értékpapírok örökösödési illeték fizetésének kötelezettsége alá esnek-e vagy sem? Az angol jövedéki hatóságok több mint 6 fontnyi vagyoni illetéket vetettele ki a cári kötvényekre, míg az orosz nagykövetnek a lordkancellárhoz intézett előterjesztése szerint „a vagyoni illetéknek egy idegen uralkodó vagyonára történő kiszabása alig egyeztethető össze a nemzetközi előzékenység uralkodó szabályaival." Hosszas diplomáciai huzavona után ax orosz nagykövet álláspontja döntött s az illeték-kiszabást mellőzték. Lássunk egy pár esetet az angol judikatura analóg döntéseiből. A Vavasseur v. A'rupp-ügyben az az elv jutott érvényre, hogy a bíróságnak nem áll hatáskörében egy külföldi uralkodót eltiltani attól, hogy vagyonát ebben az országban (Angolország) helyezze el. Lord Cottou biró nak az itélet indokolásában kifejtett véleménye szerint „ez ország egyetlen bíróságának sem állhat hatáskörében valamely külföldi uralkodó vagyona felett rendelkezni, még inkább afelett, amit az ő saját magánvagyonától megkülönböztetésül közvagyonának nevezünk azon államnak, melynek ő az uralkodója. A The Parlament Belge-ügjben a Court of Appeal ítéletének indokolása idevonatkozóan egyebek közt a következőket tartalmazza: „Gondosan mérlegelve a The Charkich -ügyet, az a véleményünk, hogy itt a korábbi analóg esetekből levezetett tétel tökéletes kifejtése a nemzetek jogának, t. L, hogy minden szuverén hatalom abszolút függetlensége és a nemzetközi tapintat arra vezet minden szuverén államot, hogy tiszteletben tartsa bármely más állam függetlenségét, vonakodjék territoriális igazságszolgáltatását gyakorolni bármely hazai b'rósága által bármely uralkodó, követ személye, valamely más állam közvagyona vagy bármely követ vagyona felett, bárha ezek mind a saját fenhatóságának terüleión vannak." A Mighell v. The Sultan of Joftore-ügyben a Master of tho Rolls a fellebbezési biróság Ítéletének kibirdetésekor a következőket mondotta: „Ugy tetszik nekem, hogy a törvényszék tekintélye által az alapelv tökéletesen le van fektetve. Ez ország bíróságainak nincs hatáskörükben eljárni egy független külföldi uralkodó felett, ha csak alá nem veti magát az ország (Anglia) igazságszolgáltatásának. Az a körülmény, hogy egy külföldi uralkodó abban az országban lakik és itt mint magánegyén, álnév alatt húzódik meg, még nem jelenti azt, hogy ez az uralkodó alá is veti magát a belföldi bíráskodásnak s lehetővé tegye azt, hogy valamely magánjogi szerződés megszegése miatt törvénybe idéztessék." Tekintélyes nemzetközi jogi irók, mint Bynkershoek, Martens, Wharton, avagy Bluntschli lényegében egyetértenek azzal az állásponttal, mely-