Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A királyválasztás joga

határozat következtében sem, mert az a néphatáro^at, amelyre ú forradalom hivatkozni szokott, egy ellenőrizhetetlen vegyes társaságtól származik, melyben a kérdéshez hozzászólani, az ott uralkodó irtózatos terror miatt, vagy azt éppen ellenezni ném is lehetett volna életveszély nélkül. Hmez okoskodás kérlelhetetlen konzekvenciája az volna, hogy még ma is IV. Károly törvényesen megkoronázott királyunkat illeti a trón s mintha azt mondaná, hogy a király kötelességmulasztást követ el, ha a trónt azonnal el nem foglalja és tényleg át nem veszi az uralkodást. De Kmety éppen a homlokegyenest ellenkező eredményre jut, amikor a másik kérdésre felel, hogy t. i. illeti-e a nemzetet a szabad királyválasztás joga s arra a konklúzióra jut, hogy igenis megilleti, mert a trónöröklés rendjéről szóló törvényeink külpolitikai események következtében érvényüket vesztették és Károlynak törvényes uralkodási joga ennek következtében megszűnt. Kmety értekezésének í. és ff. fejezetében szigorúan legitimista mezben jelenik meg és azt a látszatot kelti, mintha a Hí. fejezetben is legitimista alapon állana. Pedig a legitimista mez csak külső köpeny, mely a III. fejezet forradalmi tártai- . nlát födi, amiért is már most rá kell mutatnunk annak a jogi konstrukciónak hibájára, mely a nem és igen válaszok között e tekintetben fennáll. Elégséges volna a részletes cáfolat helyett egyszerűen arra hivatkozni, hogy olyan alkotmány nincsen a föld kerekségén, mely törvényben megállapítaná, hogy mely esetekben veszti el a király trónját az alkotmány szabálya következtében. Elég volna arra mutatni rá, hogy milyen oktalan szabálya volna alkotmányunknak az, hogy ha királyunkat más országaiban szerencsétlenség éri, akkor itt is rúgnunk kell egyet rajta. Elégséges volna lámutatni magának az 1723. évi II. t.-c. 7. §-ának szószerinti szövegére, mely egészen mást mond. mint amit annak Kmety és társai imputáhiak. Lássuk azonban Kmety érvelésének gerincét. Kmety igen sok szóval arra nézve disztingvál, hogy egyik felfogás szerint csak a Habsburg-örökösök vesztik el a magyar trónra való igényüket, a másik szerint azonban a tényleg uralkodó király is. Kmety maga is beismeri, hogy az 1723. II. t.-c, tehát az a törvény, mely a nőági öröklés rendjét megállapítja, csak egy esetben mondja a királyválasztás jogát a nemzetre visszas.záíltnak, t. i. a három király (Károly, József és L ipót) leányainők mindkét nembeli örökösei kihalása esetére. A királyi hitlevelek 4. pontjai szerint csak erre az egy esetre ismerik el a szabad királyválasztás jogát. Sem az 1723. évi törvények, sem semmiféle más törvény a trónöröklési törvé^^ek érvényének m:ís megszűnési módját nem emiitik, még csak messziről sem