Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A terror pszichológiája [3. r.]

folytán az ellenállás megszűnt s így kényszerre s fenyege- % tósro nincs szükség. A kommunizmus ellenben terror nélkül .soha egy napig sem állhat fenn, mert ellenkezik az erkölcscsel; józan ésszel; a biológiával s az emberi természettel. Csak akkor nem volna szükségük terrorra, ha valamennyi müveit embert kiirtanának. A terror azonban ez esetben is csak pihenne s újra szükség volna rá rövid idő múlva, mert az emberi jellemek szertelenül különböző volta s biológiai eltérő szerkezete rövid idő elteltével ismét különböző műveltségű, gondolkozású, jellemű s erkölcsű osztályokat teremtene b igy a terror és hóhérmunka ismét megkezdhetné működését az njonnan keletkezett elitnek kipusztítása végett — az egyenlő- • ség szent nevében. 7. Fentebb láttuk a megfélemlítés szerepét a csoportúk viszonylatában. Ott arról volt szó, mikor csoport-csoporttal s — legnagyobb kiterjedésben — mikor állam áll állammal szemben (1. pont). Most azonban azt az esetet vizsgálom, mikor az állam a megfélemlitést saját polgárai irányában használja, Bármily teóriát fogadjunk is el az állam keletkezéséről, az bizonyos, hogy az állam a kényszer s az ennek fegyveréül -zolgáló fenyegetés nélkül a rendet s az állam kohézióját fent ártani nem volna képes. A törvények végelemzésben a polgároknak egymásközti csoport, osztály- és nemzetközi viszonyait s magatartásait szabályozzák. A törvények alkalmazásának pedig hatályt, tekintélyt s erőt a kikényszerithetőség kölcsönöz. Annál nagyobb a törvény tekintélye, súlya és ereje, minél nagyobb erkölcsi tartalom van abban és minél nagyobb erővel rendelkezik az állam, s minél nagyobb bajt helyez el a fenyegetésben nem engedelmeskedés esetén. Ez azonban — amint helyesen mondja Le Dantec1'—nem a csoport s állam célkitűzésétől és akaratától, hanem ártási, károkozási képességétől függ. Hozhat az állam szigora törvényeket, azoknak semmi értékük sincs, ha végrehajtásukhoz nincs ereje és képessége az államnak. Hogy fenyegetésre s kényszerre a primitív hordának ép ugy szüksége volt, mint a legműveltebb kulturállamnak szüksége van és szüksége is lesz mindig, annak az a biológia^ magyarázata, hogy a társaséletben az emberi ismeretek révén szükségképen kifejlődött munkamegosztás, differenciálódás és szolidaritás korántsem szüntette meg az ember ösztöneit, önzését és egyéni szükségérzéseit, csak kényszerzubbonyt tett azokra, melyeknek erőssége* attól függ, hogy mily viszonyban vannak azok az objektívjoggal védett közérdekkel. Minél jobban összefolyik s egybeolvad a magánérdek a közérdekkel, annál kisebb a kényszer, L'egoisme stb. 261. lap.