Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - Jogi oktatásunk reformjáról

13 tani fainak, a jog művészetének — nem csupán a mesterségnek — gyakorlatában szükséges legyen, arra képesítsen Ez olyan igazság, amelyet más gyakorlati tudománynál, pl. a# orvostudománynál alig szükséges különösen hangsúlyozni. f. Egészen helytelen azonban, ha a gyakorlati és a tudományos célú képzést egymással szembe helyezzük és a gyakorlati tanítás alatt egy más, minőségileg különböző, alsóbbrangu tanítást énünk. A gyakorlati pályákra is elmélettel kell a tanulókat felfegyverezni és ez az elmélet nem más, mint amelyet az u. n. elméleti jogásznak is tudnia kell. Éppen úgy. mint ahogy aa orvosprofesszornak és a gyakorló orvosnak egyaránt kell tudni azt az elméletet, amely a betegségek gyógyításához szükséges, az u. n. elméleti és a gyakorlati jogásznak egyaránt tudni kell azt az elméletet, amely az esetek elintézéséhez szükséges, sőt kívánatos volna, hogy az, aki a jogot tanítja, a gyakorlatban is részt vegyen, vagy legalább gyakorlatilag^ működött legyen. A betegápolók, bábák, soffőrök, gépkezelőd, kezelőhivatalnokok, végrehajtók stb. részére lehet alacsonyabb színvonalú oktatást berendezni, mert ezek nem művészetet, hanem mesterséget gyakorolnok. (Elismerjük külömben, hogy az életben a kettő között a határ relatív). Az orvos, a bíró, a magasabb közigazgatási tisztviselő azonban az alkotás körébe eső munkára is van hivatva. Hogy az orvosi gyakorlathoz az alacsonyabb képzés nem elegendő, ez már ki van próbálva. A sebészi tanfolyamokat felhagyták. Más kérdés, hogy a hivatásos kutató tudósnak nem kell-e azonfelül, amit a. gyakorlat emberének is tudni kell, még egyebet is tudni. Mindenesetre helyes, ha őt egyes szakmára és arra,-ami azzal szorosabban összefügg, jobban felfegyverezzük, mint a gyakorló jogászt. Csakhogy erre a célra már nem lehet külön tanfolyamot szervezni és kötött marsrutával dolgozni. Akiben megvan a képesség és a hajlam, aki erre született, abból az általános tanrend mellett is tudós lehet, értve alatta azt és csakis azt, aki a tudományt előbbre viszi. Legfeljebb némi irányítás és tanács lehet célszerű, ami különösen a seminariumok feladata. Emellett gondoskodni kell azoknak a tudományszakoknak behatóbb előadásáról, amelyeknek a gyakorlati pályákra készülőknek csak eredményeit lehet nyújtani. Az a törekvés, hogy a jogi oktatás a gyakorlati pályáknak megfelelőbben rendeztessék be, mindenesetre arra mutat, hogy a mai tanulmányi rend még a gyakorlat igényeinek sem felel meg, nem azért, mert túlsókat, hanem mert erre is keveset nyújt. Kérdés, hogyan tegyük gyakorlatiabbá a jogi oktatást? • Mielőtt e kérdésre megfelelni igyekeznék, előre kell bocsátanom, hogy a jogi oktatás alatt az u. n. államtudományi oktatást is értem. Mind a kettőnek feladata abban csúcsosodik