Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - Jogi oktatásunk reformjáról

nyíltan meg is tagadtuk már az akadémiai szabadságnak állítólagos tudományos és erkölcsi jelentőségét, amidőn a tandíjmentesektől és az ösztöndijasoktól nemcsak az előadások szorgalmas látogatásának kimutatását, hanem félévi kolloquiumokat is kívánunk. Ha ezekre nézve, kiknek kiképzését, kedvezmények nyújtása által is biztosítani kívánjuk, nem káros a szabadság megszorítása, miért legyen ez a többiekre nézve káros? ) Ha továbbá tudományos technikusokat lehet bizonyos tanulási kényszer mellett képezni, miért lehessen tudományos jogászokat csak nem tanulási szabadsággal képezni. Ami pedig különösen Németországot illeti, joggal hivatkoztak a katonatiszti képzésre, amely erős kényszerrel jár és mind erkölcsi, mind tudományos szempontból általában elismert kiváló eredményt mutat fel. Az akadémiai szabadság külömben nem általában elismert követelménye az egyetemi oktatásnak. így egyebek közt Franciaországban és Olaszországban a tanulóknak évi vizsgákat kell tenniök, Északamerikában pedig még messzebb menő kényszerrel találkozunk, igy a Washington egyetemen St. Louisben a tanulók jelenlétét felhívással ellenőrzik és a tanulókat kikérdezik.10) Nagy tévedés volna, ha ezek után a jogi oktatás reformjának kérdését a hallgatóság szorgalmának előmozdítását célzó intézkedések által megoldottnak tekintenénk. A hiba mindenesetre nem csupán a hallgatóságban rejlik. Ez eléggé kitűnik abból, hogy más karbeli hallgatósággal szemben az egyetemi tanulmányok elhanyagolása miatt nincs vagy legalább sokkal kevesebb a panasz. Éppen ezért nem lehet azt sem mondani. hogy csupán a tanárokban van a hiba. A baj sokkal általánosabb, mint sem, hogy azért egyeseket felelőssé lehetne tenni. A hallgatóság nemcsak nálunk, hanem Németországban és Ausztriában is. a kiváló előadó tanárok előadásait is elhanyagolja. Indokoltnak mutatkozik tehát, ha a hibát a tanulmányi rendszerben keressük, amelyre nézve a gyakorlati pályákon működő idősebb jogászok zömének is az a meggyőződése, hogy az az elméleti tudás, amelyet e rendszer nyújt, az életben jórészben felesleges, ami pedig abból az életben szükséges, azt az előadások látogatása nélkül is, még pedig kényelmesebben és rövidebb idő alatt meg lehet szerezni. Ebből a gondolatkörből fakadt azután a reformtörekvésnek az az iránya hogy az egyetemi oktatást gyakorlatiabbá kell tenni. Ez a? irány kétségtelenül helyes. A jogtudománynak mint kiválóan gyakorlati tudománynak tanításánál természetesen döntő súlyt kell arra helyezni, hogy az. amit •) L. Hanausek az i h. 26. 1. w) Waller, Rechtsstml, «. Referendariai, 15. ós k. 1 és Hanaiisek «•/.