Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - Jogi oktatásunk reformjáról

11 zik. Különösen az Írásbeli kidolgozások felülvizsgálása és megbirálása mértéken felül megterhelheti a tanárt. De ezen is lehet segíteni, pl. ha a tanár a feladott eset kidolgozását váltakozva a hallgatóság más-más részétől követeli be. illetőleg a benyújtott dolgozatok más-más sorozatát bírálja meg. Az esetek szóbeli megbeszélése mindenesetre azok 1 észére is tanulságos, akiknek Írásbeli dolgozata nem került bírálat alá. A túlzsufoh collegium egyébiránt nemcsak a gyakorlatok tartását nehezíti meg. hanem az u. n. elméleti előadásokra is hátrányos. Az az állapot pedig, hogy az előadásokra a hallgatóság a tanterem felvevő képességét meghaladó számban is beiratkozhassék, egyenesen tűrhetetlen, minden ellenőrzést lehetetlenné tesz, sőt a hallgatóknak a beiratkozás és a tandíjfizetés által szerzett jogaival is ellenkezik.7) A hallgatóság szorgalmának biztosítására a gyakorlatok mellett amelyek elsősorban nem ezt a célt szolgálják nézetem szerint a szükséghez képest egyéb eszközök alkalmazásától sem szabadna visszariadni. E részben nem korlátolhat bennünket az akadémiai szabadság jelszava sem. Erre a szabadságra Németországban nagy súlyt fektetnek, erkölcsi elvnek tekintve azt, amelynél fogva a tanuló szabad akaratból tegyen eleget kötelességének és tanuljon meg szabadságával élni és önállóan cselekedni. Ez okból a többség ellenzi a taníolyamközi vizsgákat, még abban a szerény mértékben is, amint ez Ausztriában és ujabban Bajorországban is. a harmadik félév végén leteendő jogtörténeti vizsga alakjában fennáll. Még inkább ellenzik az évi vagy éppen félévi vizsgákat, a hetenkénti kikérdezés javaslata pedig egyenesen kuriózum-számba, megy. Ellenzik az előadások látogatásának ellenőrzését is. Habár igaz, hogy az önként, kedvvel való tanulás felette áll a kikényszeritett tanulásnak és habár az akadémiai szabadság kétségtelenül emeli az egyetemi oktatás előkelőségét, mégis maguk e szabadság védői is kénytelenek elismerni, hogy e szabadságnak nincs jogosultsága, mihelyt hátrányai felülmúlják előnyeit és kiderül, hogy a tanulók többsége nem veszi igénybe a nekik nyújtott oktatási eszközöket.8) Egyébiránt a kedvvel való tanulás és a kényszerű tanulás között a különbség nem abszolút, hanem csak relatív és nem is arról van szó, hogy a szabadakaratot lenyűgözzük, hanem, hogy támogassuk a szabadakaratnak helyes elhatározását és megakadályozzuk azt, hogy a pillanatnyi kényelem, szórakozási vágy stb. a hallgatót lassankint belekényszcritse az in absentia hallgatásba. Ml mindenesetre tul vagyunk azon a határon, ahol az akadémiai szabadság még az egyetemi oktatás céljának szolgál. De •) Hanuusek az i. h. 22. ó.s k. I. '' Gerland, die 1>t'orro d. ,ju>-. Slud. 76. \. és az ott idézettek.