Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A nemzetek szövetségének első közgyűlése

Sokáig folytathatnám a részletes bírálati elemzést. A nem­zetek szövetségének, ha komoly és tartós életképességre számit, első kötelessége lesz önmagát reformálni. Ez a gondolat utat tön a genfi közgyűlésen is. Csaknem communis opinio ez, csak az eüső gyűlésen nem akarjak felforgatni a torzsalkodást. Min­den reformnak alapja azonban az, hogy az ingatag alapon szol­gáló békeszerződések vétessenek revízió alá, a lehetetlenségek­nek, az államokat megfojtó kötelezettségeknk, a meg­tévesztő hamis ténybeli alapokon felépített következteté­seknek nincs hely lik oly békeszerződésekben, melyre a nem­zetek szövetségét tartósan akarják biztosítani. Ez a revizioná­lís gondolat mindig erősebben bontakozik ki. Életük vissz­hangja \ an ma ennek az entente komoly gondolkozású körei­ben. Ne higyje senki azt sem, hogy az észak amerikai unió tel­jesen szakítani akarna a nemzetek szövetségének eszmeköré­vel. Amerikának a párisi szövetségi alkotás nem kell. Az azon­ban lehetetlen, hogy az az Amerika, mely az államokat össze­foglaló nemzetközi kapcsolat eszmekörét oly buzgón karolta fel, az az Amerika, hol a hírneves Elihn Root és az egykori köztársasági elnök Taft voltak ennek az .eszmekörnek iroda­lomban és társas egyesülésekben leglelkesebb hivei, ahol a hires „Bryan"-szerződések keletkeztek, magát az egész eszmekört utasítaná cl. j^sak másként kívánják a 'szervezetet felépíteni, mint az a párisi szerkezet, melyet egy lehetetlen erőszakos hatalmi békekötéshez való alkalmazkodás jellemez és amelyet már Bourgeois is a francia szenátus elé terjesztett előadói jelen­tésiben olyannak jelentett ki, melynek részleteivel egyet nemi ért, sőt ő azt is kifogásolta, hogy nem tiltja meg a háború esz­közét, hanem azt mint ultima ratiot fentartja. Amerika bizo­nyára az állami szuverénitást akarja a nemzetközi jogi szerve­zettel oly kapcsolatba hozni, hogy az ne a győzök biztosított hatalmaskodása, de a nemzetek valódi szövetsége legyen. A nemzetek szövetsége a mai teljesen elhibázott szerkezetében csak ezzel mentheti meg a szövetség életképességét, ha egész működését, minden egyes döntését az igazságosságot kereső és a megértést tisztelő gondolatkör szolgálatába állítja. Annak a gondolatkörnek szolgálatába, melvet az emberiség szolidari­tásának nagy érdekében a művelt államok összefoglaló kapcso­lata követel. Ha a szövetség gyűlése és tanácsa annak a világ­történeti feladatnak magaslatán tudják munkájukat végezni, melynek az emberiség történeti fejlődésében uj korszakot kell jelenteni: akkor ezek a testületek lelkűkkel, szellemükkel az *élet valódi erejével legyőzhetik az elhibázott papírszer vezet tökéletlenségeit, az üres fonnát megtölthetik áldásos tartalom­mal, a lélek legyőzheti a corpust és uj bizonyítékot szolgáltat­hatnak azon igazság mellett, „les réglements sont rien, les hom­mes sont tous."

Next

/
Thumbnails
Contents